Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Erre az előadó azt mondta, az is kémadat, ha az ember lényegében ismert tényt közöl. A dolog lényegében úgy történt, hogy a nemzetközi segélyszerveknek az volt az igénye, hogy számoljunk el azzal, hogy mire fordítottuk az anyagokat. Ezt én abban az időben magától értetődőnek tartottam. Én nem adtam ki olyan utasítást, hogy Varga Endre adjon ki adatokat. Ezt az 1951-es vizsgálat során meg is mondtam az előadómnak. Milyen természetűek voltak ezek az adatok? Például: hány gyermek van az országban, mennyi a szoptatós és terhes anyák száma, hogy áll a tejellátás. Olyan adatok voltak, melyek a hiányzó segélyanyagokra vonatkoztak. Kojsza Ilonával tárgyalt ilyen ügyben? Kojsza Ilona két alkalommal volt nálam. Egyszer valamilyen útlevélügyben keresett fel, egyszer pedig Varga Endre hozta magával. Varga Endre úgy mutatta be nekem Kojsza Ilonát, mint rendes elvtársat. Varga Endre adott ki adatokat? Igen. Kíván még valamit előadni? Nem. Ülnö k: Az elnök elvtárs azon kérdésére, hogy alkalmaztak-e Önnel szemben kényszerítő eszközöket, azt vallotta, hogy fizikailag nem bántalmazták. Nem vertek meg. Ön elég intelligens ember, egyetemet végzett, a párt politikáját ismerte. Mi az oka annak, hogy amikor a bíráival állt szembe[n], nem fordított hátat annak a hazugsághalmaznak, amiket a különböző jegyzőkönyvekben aláírt? Nem számolt Ön azzal, hogy ezzel a magatartásával félrevezeti a pártot? Felmerült bennem, hogy a pártot ezzel a magatartásommal félrevezetem, illetve segítséget nyújtok ahhoz, hogy a pártot félrevezessék. Meg kell mondani azonban, ha nem is alkalmaztak velem szemben fizikai kényszert, de ha valaki két hétig nem alszik, ha valakit a feleségével zsarolnak, és azzal, hogy internálni fogják a feleségét, akkor meg lehet érteni, hogy az ember elveszti józan ítélőképességét. Én beleestem abba a lelkiállapotba, hogy lehetetlen, hogy bennem ne legyen hiba, és lehetségesnek tartottam, hogy a társaim munkájában volt olyan dolog, amiről én nem tudok. Ezt támasztotta alá, hogy én nem kaptam semmiféle kritikát a párttól azelőtt, nem hívtak be engem a KEB elé. Ha tehát a pártunk úgy határozott, hogy ide állít, akkor el kell hinni nekem, amit az előadó mond, hogy a párt engem kiadott. Egyszer a kihallgatásomra bejött Károlyi alezredes, és azt mondta, hogy magának a főhadnagy úr a párt. Amikor behoztak, megengedték, hogy a feleségemnek telefonáljak, és azt mondták, mondjam azt, hogy a párt előtt állok. Mindezek azt erősítették meg bennem, hogy az előadó apárt álláspontját képviseli velem szemben, és én úgy mondtam el a dolgokat, mintha a párt előtt állnék. Persze, amikor észrevettem a torzításokat, gondolkodni kezdtem. Kértem a vizsgálat során többször, hogy írhassak a pártba. Ezt meg is ígérték, de nem került rá sor. Megkíséreltem a záró jegyzőkönyv aláírásakor felvetni ezeket a szempontokat, de
