Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

Hogyan ítélték meg abban az időben a Márciusi Front munkáját? Mi büszkék voltunk a felszabadulás előtt végzett munkánkra. Volt egy olyan érzésünk, hogy a Márciusi Frontban végzett munkánk nem talált kellő megértésre a pártban. Általában akik részt vettek a Márciusi Front munkájában, azok mind jól ítélték meg a végzett munkát. A Márciusi Front munkája a munkásmozgalomtól elszakadva folyt? Nem vetődött fel előttünk ez, mi azt gondoltuk, hogy megvan a kapcsolatunk a párttal. Nekem azonban az volt az érzésem, hogy el vagyunk szakadva a munkásmozgalomtól. Úgy gondoltuk, hogy ezt ugyanúgy a párt irányítja, mint a diákmozgalmakat és más baloldali mozgalmat. Később hogy ítélték meg a pártszerűség szempontjából ezeket a sűrű, 1945-46-os összejöveteleket? A pártszerűség szempontjából egymás között erről így nem esett szó, csak az 1951-es vizsgálat során közölte velem az előadó, hogy itt egy frakcióról van szó. Én akkor elkezdtem ezen gondolkodni, és valóban rájöttem arra, hogy ezek az összejövetelek ilyen vonatkozásban pártszerűtlenek voltak. Tudom nagyon jól azt is, hogy kommunista nem vetheti le a pártfegyelmet nemcsak a pártban, hanem otthon, társaságban és semmilyen körülmények között sem. Éreztem, hogy ezeken az összejöveteleken bizony mi úgy tettünk a pártfegyelemmel, mintha kabát volna, és ingujjban ültünk, helytelenül és a pártfegyelem ellen vétve. És bár kétségtelen, hogy ez nem volt frakció, de meg voltak benne azok a vonások, amelyek frakciózó jelleget adhattak volna ennek a baráti csoportosulásnak. Ezt ma pártszerűtlennek tartom, és ezt már 1951 -ben is megmondtam. Sajnos éppen ebben a formában mondtam el, de a jegyzőkönyvben abban a formában nyert megörökítést, hogy ezek frakciós összejövetelek voltak, bár erről nem volt szó. Az alapperbeli ítélet megállapítja, hogy kémtevékenységet folytatott, bizalmas adatokat szolgáltatott ki ellenséges ügynököknek. Ebben a tekintetben a helyzet az volt, hogy az előadó megkérdezte tőlem, milyen külföldi kapcsolataim vannak. Azt válaszoltam, hogy voltam egy ízben Svájcban. Megkérdezte, hogy küldtem-e kijelentéseket. Mondtam, hogy nem. Ekkor azt mondta, lehetetlen, hogy ha maga rendőrbesúgó és szervezkedő, hogy ne legyen kém. Megkérdeztem tőle, miért kell nekem olyannak lennem, mint az állatorvosi tankönyvek fedőlapján a ló, amelyen minden betegség megtalálható, hogy nekem is minden bűncselekményt el kellett követni. Az előadó azt mondta, lehetetlen, hogy ne találkoztam volna külföldiekkel a Népjóléti Minisztériumban. Mondtam, hogy találkoztam és felsoroltam néhányat. Elmondtam, hogy néhány hónapig hozzám tartozott Varga Endrének az osztálya, azután a VI-os főosztályhoz tartozott. Elismertem 1951-ben, hogy Varga osztályának az ellenőrzésétvalóban elhanyagoltam. Abban az időszakban, 1945^4-6-ban kevés osztály élén állott még kommunista osztályvezető. A dolog természete hozta magával, hogy azokat az osztályokat, amelynek élén kommunista osztályvezető állt, kevésbé vontam ellenőrzés alá, és Varga Endréről jó információt kaptunk annak idején. Megkérdezte az előadó, tudok-e arról, hogy Varga Endre adatokat adott külföldi segélyszervezeteknek. Erről nem tudtam. Megkérdezte az előadóm, kémadat volna-e, ha én megmutatnám, hogy ez a Károly laktanya. Én azt mondtam, nem volna kémadat, mert ki is van rá írva.