Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

Szövetség kérdésében robbant ki. Tariskát azzal vádolták, hogy egy párthatározatot párton kívüliek előtt elárult. Úgy tudom, Tariska arra hivatkozott, hogy nem párthatározatot árult el. A KEB előtt azt állapították meg, hogy Tariska helytelenül viselkedett, és úgy tudom ő fellebbezett. Ezután a politikai bizottság vizsgálta meg ezt a kérdést, kiküldött egy vizsgálóbizottságot. Ennek a bizottságnak a vezetője Révai József volt, tagjai pedig: Kádár, Olt Károly és Orbán László. Amikor az ügy abban a periódusban volt, hogy a KEB-határozat megszületett Tariskával kapcsolatban, és a politikai bizottság által kiküldött vizsgálóbizottság ülése került napirendre, egy ízben Harasztiéknál esett szó erről a kérdésről. Losonczynak és Harasztinak az volt a véleménye, hogy ez az ügy nem egyszerűen Tariska ügye. Azt mondták, hogy a párton belül egy baloldali szektáns irányzat van, amely Tariskán keresztül arra a csoportra akar ütni, amely a Márciusi Front tagjaiból áll. Kikben látták ezt a szektáns csoportot? Weil Emilben és Pikier Györgyben. Azt mondta Haraszti, hogy Tariska mellett ki kell állni. Én is azon az állásponton voltam, hogy Tariskának ebben a kérdésben igaza van, mert nem párthatározatot árult el, és azt a káderpolitikát, amit Tariska folytatott, nem éreztem reakciósnak. Amikor szóba került, hogy turulista múltja miatt kezdték ki Tariskát, és nemcsak róla, hanem másokról is terjesztenek ilyen híreket, Losonczy azt mondta, ő helyesnek tartaná, ha kijönne a Népjóléti Minisztériumba és ott tartana egy pártnapot. A pártnapon elhangzana a kérdés, hogy ő volt-e turulista. Erre Losonczy kijelentené, hogy ő nem volt turulista, de kifejtené az ezzel kapcsolatos véleményét. Azzal, hogy erről beszélni kell a Népjóléti Minisztériumban, egyetértettünk, de én nem tartottam szükségesnek, hogy Losonczy kijöjjön oda. Nem is került sor ily jellegű pártnapra, mivel a politikai bizottság határozata ezt az ügyet lezárta. Elhangzottak ezen kívül az összejövetelek alkalmával pártellenes, pártszerűtlen kijelentések? Én ezekre emlékszem. Ezen kívül szó esett a szovjet hadsereg egyes részlegeinek, vagy egyes tagjainak visszaéléseiről, azonban ez nem volt általános. Losonczynak volt egy kijelentése, közvetlen az ostrom utáni élményeivel kapcsolatban, hogy úgy látszik, az embert mégse lehet átnevelni, bármely politikai rendszer képtelen arra, hogy az ember vad ösztöneit rendszabályozza. Azt mondta, hogy tanítani kell, és ő szívesen elmenne tanárnak. Más párt- vagy szovjetellenes kijelentésre nem emlékszem. Tariska Istvánnal beszélgettünk a párt értelmiségi politikájával kapcsolatban, de én nem éreztem, hogy ez pártszerűtlen beszélgetés volna. Beszéltünk még a Szovjetunióban lezajlott tudományos vitáról, a Liszenko-kérdéssel kapcsolatban. Én nem voltam szakember, és amit Tariska mondott, azzal egyetértettem. Hogy mi volt valóban ez a Liszenko-vita, azzal nem voltam tisztában. Nekem is volt egy pártszerűtlen kijelentésem. Egy alkalommal Losonczy Gézával beszélgettünk a párt egyik vezetőjéről, akiről azt állapítottuk meg, hogy cinikus ember, és mellette nem fejlődnek a káderek. Összehasonlítottuk egy másik vezetővel, aki mellett még a polgári származású káderek is szépen fejlődnek. Én igazat adtam Losonczynak, és amikor arról volt szó, hogy esetleg e mellé a vezető mellé kerülök referensnek, úgy éreztem, hogy nem tudnék ott fejlődni.