Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

1943-44-ben milyen tevékenységet fejtett ki? Katonai szolgálatra vonultam be, majd ezt követően kiküldtek a frontra és 1943. augusztus végén kerültem vissza. Ekkor felvettem a kapcsolatot a már illegalitásban lévő Donath Ferenccel és Losonczy Gézával, a feleségem útján. Ebben az időben Losonczytól kisebb mozgalmi feladatokat kaptam. Én felvetettem Donath és Losonczy előtt, nem volna-e helyes, ha bekapcsolódnék aktívan a Békepárt munkájába. Az volt a véleményük, hogy nem helyes, mert szükségük van legális támaszpontokra, mivel különösen az 1944. márciusi események, a zsidókra vonatkozó korlátozó rendelkezések után egyre kevesebb olyan ember maradt, aki legálisan felhasználható lett volna. Ebben az időben az én katonai irataim rendben voltak, 15 hónapos frontszolgálat állt mögöttem, származásom miatt sem volt probléma. Kisebb jelentőségű feladatokat kaptam tőlük, pl. a Békepárt kiadványainak postázása, felhasználták a mi telefonunkat a feleségem és az én hivatalomban, lakást szereztünk, az én lakásomon is volt több elvtárs, akik pillanatnyilag lakás nélkül voltak, pl. Major Tamás, Fehér Zsuzsa stb. Ez így volt a német megszállás után is? 1944. június 30-ig. 1944. június 9-én meglátogatott Haraszti Mária. Közölte, hogy Pintér Marianna és Fehér Zsuzsa lebukott. Én megkérdeztem Haraszti Máriától, hogy Donath nem üzent-e nekem valamit. Arra gondoltam, hogy Donath azt az utasítást adja, hogy menjek illegalitásba. Haraszti Mária azt mondta, hogy Donath nem üzent semmit. Haraszti Mária még hozzáfűzte azt is, lehet, hogy hibát követett el azzal, hogy közölte velem Pintér és Fehér letartóztatását. Június 30-án megjelent lakásomon két csendőrnyomozó és őrizetbe vettek engem és feleségem, anyámat pedig házi őrizetben tartották. Donath után érdeklődtek tőlem. Én azt mondtam nekik, hogy telefonon szoktunk érintkezni. Azt mondták, hogy nem rólam van szó, hanem Donáthról. Utasítottak, mutassam meg, hogy hol lakik Donath, üljek be egy autóba és mutassam meg a lakását. Én közöltem velük, hogy Donath lakását nem ismerem. Azt mondták, ebben az esetben engem őrizetbe kell hogy vegyenek. Őrizetbe vettek engem és feleségemet is, anyámat pedig házi őrizetben tartották. Feleségemet Csillaghegyre szállították, nekem pedig azt mondták, hogy be fognak kísérni a hivatalomba. Figyelmeztettek, hogy ha Donath jelentkezik, vagy valaki más, és ha nem közlöm velük, akkor anyámat, feleségemet és engem is elvisznek Lengyelországba, három helyet mindenféleképpen ki tudnak szorítani számunkra. Én azzal érveltem, hogy Donath nálam úgy sem fog jelentkezni. Biztos voltam abban, hogy Donath nem jelentkezik, mivel tudta, hogy Pintérés Fehér lebukott. Ezért bementem velük a hivatalba. Természetesen meg kell mondanom, az a szempont is érvényesült bennem, hogy féltettem az anyámat, a feleségemet és magamat is, és ezért pártszempontból bűnösnek érzem magam. Én ekkor végiggondoltam és arra jutottam, ha visszautasítom ezt a felszólítást, ezzel nem hárítom el azt a veszélyt, ami Donáthra várt. Feleségem őrizetben volt, és Donath hol az én, hol a feleségem telefonján jelentkezett. Arra gondoltam, ha visszautasítom, akkor nekik módjukban áll a feleségemet bevinni. A feleségem nem régen kapcsolódott a mozgalomba, én bíztam benne minden körülmények között, de nem volt elég erős idegzetű. Nem bíztam abban, hogy olyan helyzetben, ami be is következett, helyt tudna