Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

Hát ki? Prieszolt nem én hoztam a csendőrnyomozók tudomására, hanem a felső kapcsolatom. Nekem szemembe mondták, hogy miért nem vallottam be, és csak így vallottam be Prieszolt. De nem tudták volna elvinni, ha nem viszi ki a csendőröket! Olyan körülmények között, mint én voltam ott a csendőrségen, nem tudtam kiutat találni ennél a kérdésnél. A következő kérdésem azzal kapcsolatos, hogy végeredményben Ön egész sorát állította ki állami kérdőíveknek. Nem állítottam ki. Dehogynem, az állami kérdőívek egész sorát állította ki, amikor a Minisztertanács elé előterjesztették miniszterhelyettesnek, amely kérdőívek feltették a kérdést, hogy milyen egyesületeknek volt a tagja. Beírta ezt? Semmi kérdőívet nem állítottam ki. Behívtak a káderosztályra és megmondták, hogy miniszterhelyettes leszek. Az egyesülési kongresszusnál volt részletesebb kérdőív, és az 1951-es pártkongresszusnál. Tud olyan esetről, hogy a pártnak bejelentették, hogy magának fasiszta múltja van? Nem tudok, nem is kérdeztek tőlem ilyesmit. De én fasiszta múltú nem is voltam. Én azt kérdeztem, tudott-e róla, hogy ment bejelentés maga ellen a pártba? Nem tudok ilyenről. Itt van a Kettőskereszt Vérszövetség. Arról volt szó, hogy ezek hazafias célkitűzésű szervezetek. Kik ellen? Én akkor ezt nem tudtam elbírálni. Nem tudta, hogy a kommunisták és a Szovjetunió ellen van? Nem volt ilyen részletes kifejtés. Hát a „hazafias összefogás" a németek ellen volt-e vagy a kommunisták ellen? Nyilvánvaló, hogy a kommunisták ellen. Egy ilyen szervezet nem lehetett más ellen. De én akkor nem láttam ezt így. A következő kérdésem, hogy Ön hogyan kereste az utat a hovatartózandósághoz? [sic!] Általában az út azt szokta mutatni, hogy vannak, akik jobbról elindulnak és mennek balra. De mondjuk 2 évi szakszervezeti tagság után kissé furcsa, hogy onnan nem balra, hanem jobbra, az összes jobboldali szervezetet, ami létezett, végigjárta. - Nincs ennek valami olyan háttere, hogy Ön mindig oda igyekezett orientálódni, ahol saját egyéni elgondolásait pillanatnyilag legjobban látta megoldani? Arról, hogy ilyesmi lenne, nem tudok. Ha egyéni célokat, egyéni jobblétemet követtem volna, akkor a fasisztáknál nyilvánvalóan jobban jártam volna, mint hogy lebukok. Én kerestem az utat. Ha valaki elmegy odáig, hogy az illegális munkásmozgalomért börtönre