Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

vállalkozik, akkor abban nem látok semmi ellenséget. A 30-as években még egyáltalán nem lehetett látni, hogy mikor győz a szocializmus, mikor szabadulunk fel, tehát nem egyéni célok vezettek. Először nem találtam a helyemet, aztán később megtaláltam. A következő kérdésem: Tud-e arról, hogy 1950 végén a rendőrségen igen elharapózott a korrupció, hogy sok helyen összefonódás következett be, különösen vidéken, a kulákok és rendőrök között, hogy kosztolni jártak a rendőrök a kulákokhoz? Igen ez volt, és teljes erővel küzdöttünk ellene. Hogy küzdöttek ellene? Nagyarányú eltávolítások voltak. Úgy nem küzdöttek, hogy a rendőrök kenyeret kapjanak, meg szalonnát? Ezt a kérdést nem ismerem. A rendőröknek 1948-ban nagyon el volt hanyagolva a fizetése, és ezt 1949-ben megoldottuk, akkor kerültek a rendőrség tagjai fizetésrendezés alá. Szóval annak, hogy a kulákokhoz mentek egyes vidéki rendőrök, csak politikai hátterét látták? Csak politikait. Hány rendőrt adtak át a katonai ügyészségnek? Elsősorban politikai vonalon kezdtük meg az illető személyek megfenyítését. Nagyon súlyos esetnek kellett lenni, ha átadtuk a katonai ügyészségre. Tud-e Ön arról, hogy amikor 1949 őszén el lett rendelve, hogy a rendőrség szervezett ellátását meg kell szervezni, azt vidéken nem vezették be, csak másfél év múlva? Nem tudok erről. Hogy lehet az, hogy maga, mint a belügyminiszter helyettese nem tud erről? Nem tudok erről. Kérem, nekem annyi feladatom volt, hogy mindennel én sem tudtam törődni. Hogy törődött maga a gondjaira bízott rendőrök gazdasági ellátásával? Törődtem velük, de ez a gazdasági osztály feladata volt. Gyenesnek ki volt a helyettese? Egy alezredes lett a helyettes, Kardosnak hívták, úgy emlékszem. Értelmiségi ember volt, nem volt kinevezve. Ott volt Gyenes mellett egy elvtárs, akiről úgy tudtuk, hogy ő lesz Gyenes helyettese, azonban 1950-ben már új embert kerestek Gyenes helyettesének. Nem tűnt fel Önnek, hogy a tiszti klubban igen jó az ellátás, és ezzel szemben kint az őrsökön a legnagyobb fejetlenség van? Ami nekem feltűnt és tudomásomra jutott, abban az ügyben azonnal intézkedtem. Együtt jártunk le a T. elvtársakkal [sic!] ellenőrzésre. A vidékiek soha nem panaszkodtak.