Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

A kihallgatás a villában kezdődött, majd az Andrássy úton folytatódott, Farkas ott diktálta gépbe a jegyzőkönyvet. „Itt készült el az első jegyzőkönyv, amelyet én aláírtam. A jegyzőkönyv befejezése már hajnalban történt, ...láttam, hogy világosodik."

193 Farkas Vladimír még dolgozhatott a jegyzőkönyvön: „...a kora délutáni órákban készültem el a megbízás teljesítésével". Azonnal jelentkezett Péter Gábornál, aki az egyoldalas jelentést elolvasva megdicsérte őt, s megkérdezte, nem lenne-e kedve másnap elkísérni őt Prágába.

194 Péter is említést tett erről a kihallgatásról, ő is szombat - vagyis május 28-a - délutánról beszélt, „emlékezetem szerint ez a vallomás csak Rajk László egyes kifogásolható hibáit tartalmazta, de bűncselekményre utaló adatokat nem".

195 Aznap, vagyis szombat estefelé Péter Gábor Décsi Gyula kíséretében mégis elindult a tornyos házból Rákosi lakására, hogy jelentsen Szőnyi és Cseresnyés vallomásáról. Ez az „anyag" - legalábbis Décsi Péteréhez hasonló megítélése szerint - meglehetősen sovány volt. „Valami általánosságot tartalmazott." Az alezredes az autóban várt, amíg főnöke jelentett Rákosinak. „Amikor Péter kijött, közölte velem, hogy még alaposabban ki kell hallgatni Szőnyit, de Rajk valószínűleg őrizetbe lesz véve."

196 Péter Gábor Rákosinál tett esti látogatásával eljutottunk a „Rajk-ügy" legkritikusabb pontjához. Nem kétséges, az öt nappal korábbi Farkas-Szőnyi kihallgatáshoz képest radikális fordulat állt be. Ha szakítunk a különböző történeti feldolgozásoknak azzal a hagyományával, hogy megpróbáljuk „rekonstruálni" azt, amit maguk a koncepció készítői is csak utólag illesztettek össze, a konkrét esetben megkeresni - akár Szőnyin keresztül a kapcsolatot az ügy kezdete, vagyis Field, s főszereplője, azaz Rajk között, akkor talán közelebb jutunk a történtekhez. Már csak azért is, mert ilyen kapcsolat nem létezett. Éppen ez okozott gondot a vizsgálóknak is. Fieldet, majd Szőnyit és Szálait nem azért tartóztatták le, hogy valamelyikük elvezesse őket Rajkhoz, hanem mert Révész Géza áskálódása következtében e mögül sejlett fel az az „ügy": amit már jó ideje produkálniuk kellett, a párt vezetésébe befurakodott trockistákét. 193 TH V - 150 019/1. 102-103. Cseresnyés Sándor 1957. január 31-i vallomása. 194 Farkas 192. Farkas szerint Cseresnyés egyetlen későbbi kihallgatása során sem tett említést arról, hogy ő személyesen is „lekent neki két pofont", viszont „vallomása szerint más kihallgatok május 24-27. között többször is kegyetlenül megverték. Jellemző, hogy ezek neve Cseresnyés egyetlen tanúvallomásában sem szerepel." (Uo. 189. p.) Ezzel szemben Cseresnyés azt állította, hogy korábban Princz Gyula, a Farkas-féle kihallgatás alatt pedig Réh Alajos verte meg, az utóbbit csak Pubiként ismerte, harmadikként „egy aranykeretes szemüvegű embert" nevezett meg. 1956. szeptember 13-i tanúvallomásában eredetileg az szerepelt, hogy „Farkas megütött", ezt utólag géppel kijavították: „Farkas nem ütött"-re. (TH V - 150 019/4. 98.) Réh Alajos ugyanerről vallotta, hogy Farkas Vladimír közölte vele: „Cseresnyés kihallgatását ő fogja vezetni és ezen nekem részt kell vennem. Ha esetleg Cseresnyés nem beszélne, sor kerülhet rá, hogy meg kell verni. Én megjelentem a kitűzött időpontban Farkas Vladimír szobájában, ahol közölte velem, hogy nincs szükség a jelenlétemre, egyedül is elbír vele." (TH V - 142 673/4. 361. 1954. június 23-i saját kezű vallomása. Közli Iratok. 1. 202-205.) Princz Gyula is elismerte, hogy „egy esetben" részt vett Cseresnyés kínzásában. (MOL M - KS 276. f. 62/55. őe. Princz. Gyula 1956. június 1-jei saját kezű vallomása.) A magunk részéről ettől függetlenül nem látunk különbséget aközött, hogy egy már ronggyá vert embert újra megvernek-e vagy „pusztán" fenyegetik veréssel. Ehhez untig elég volt Szőnyi és az idősebb Farkas esetében Princz, Cseresnyés és az ifjabb Farkas esetében Réh gumibotos jelenléte. 195 TH V - 150 019/1. 297. Péter Gábor 1956. október 18-i vallomása. M TH V - 150 019/1. Déílsi Gyula 1956. október 22-i kihallgatása.