Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA
S most kell visszatérnünk arra a jelentésre, amely 1949 tavaszán született Rajkról. „[...] miért nem a Geró' vagy a Révai, vagy a Farkas, vagy én - kérdezte Kádár Rajktól - ülök a te helyeden?" Valóban, miért nem? Szűk két évvel később Kádár már rájöhetett, rossz volt a kérdés, hiszen akkor már ő ült Rajk helyén. Bármelyikük ülhetett volna Rajk helyén, mégsem volt véletlen, hogy éppen Rajk ült ott. A sorsát eldöntő vagy inkább az őt kiválasztó bukaresti jelentés legtöbb állítása - még ha torzán is - szemmel láthatóan az AVH-tól, Péter Gábortól 197 és Szűcs Ernőtől származott, esetleg magától Rákositól, s akár még a spanyolországi „elhajlásnak" is ismert a forrása, bár erről Moszkvában e nélkül is pontosan tudtak. Az ilyen jellegű feljelentések, anyaggyűjtések - mint láttuk - egyáltalán nem voltak kivételesek, s egyáltalán nem korlátozódtak a „svájci csoportra" vagy Rajkra. A Bukarestben Rajkról elkészült - s korábban részletesen ismertetett - összeállítás volt az az alap, ami Moszkvában már elégségesnek tűnt ahhoz, hogy éppen ő legyen a főszereplő. Lehetett volna más is, de talán valóban túl sok ellenséget gyűjtött, talán félre is értelmeztek egyes információkat, hiszen például Rajk nem a szovjet ügynökök listáját követelte, hanem Péter Gábor „B" személyeiét. Akár így, akár úgy, megérett az idő a hozzá hasonló nagy fogáshoz. Rákosiék azt hitték, Szőnyi lesz az, produkálták is, minden bizonyíték nélkül, de tagadhatatlanul több hónapos előkészület után. Szőnyi letartóztatásának tehát nem az volt a célja, hogy elvezesse kihallgatok (nem is vezette el) Rajkhoz. „Amikor Farkas 1949 márciusban 19H behívott a pártba - vallotta később Péter Gábor és Szőnyire vonatkozólag megmutatta a Svájcból érkező terhelő sorokat, akkor hozzátette, »itt az ideje, hogy alaposan megtisztítsuk a pártot az ilyen kétes elemektől, óvatosan, de nagyon alaposan nézzétek meg, mert az ember érzi, hogy az ellenség mélyen bent van a pártban. Itt ül köztünk«." 199 Érdektelen tehát, hogy Field mit vallott Szőnyiről vagy Szőnyi Rajkról, igaza volt Décsinek, semmi „használhatót". Rajk valóban már csak Szőnyiék letartóztatása után került a „képbe", s ez kelti azt a látszatot, hogy Szőnyi vallomása volt az indíték, holott nem ezek a vallomások vezettek tovább. Pusztán időbeli egybeesésről van szó. Nem Szőnyi vallomása, hanem a Bukarestből küldött jelentés volt az „ok", nem Budapesten, hanem Moszkvában született a döntés, Rákosira - álmatlan éjszakáival - már „csak" a végrehajtó szerepe maradt! A Rajkról készített bukaresti jelentésen nincsen keltezés, közreadói pusztán azt közlik, hogy tartalmi elemzés alapján nem keletkezhetett 1949. április 5-nél korábban. Megjegyzik viszont - s ez a perdöntő-, hogy az irathoz csatoltak egy Antyipov 200 által aláírt cédulát: „Elintézve. Baranov elvtárs továbbította a feljegyzést Moszkvába." Ennek dátuma május 19-e, azaz három nappal Szőnyi letartóztatása után keletkezett. Május 23-án Rákosi erről még nem értesült, hiszen Szuszlovhoz aznap küldött táviratában még Rajkot és Bíró Zoltánt nevezte meg, mint akik a magyar pártot képviselni fogják Péter 1955. december 19-én kelt írásos vallomásában részletesen kifejtette azokat a „sérelmeket", amelyeket Rajktól szenvedett el. (MOL M - KS 276. f. 62/2. őe. 11-13.) Kádár János a Péter-Rajkellentétről 1956. április 23-án számolt be részletesen a Farkas-bizottságnak. (Uo. 62/14. őe. 2-4. Lásd a 36. számú dokumentumot.) " Pontosabban januárban. 199 TH V - 150 019/5. 103. Péter Gábor 1956. április 18-i saját kezű vallomása. 200 A. I. Antyipov vezette a Kominform műszaki titkárságát.
