Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Bármennyire töredékesek is a fennmaradt iratok, alapvetően rekonstruálható tehát Szőnyi Tibornak az AVH-nál 1949. május 16-tól eltöltött első tíz napja. Csak ezt követően, május 28-án „vette ki" Janikovszky belőle a „megfelelő", Rajkra vonatkozó, s jegyzőkönyvezett vallomást.

186 Ugyanaznap született meg a másik „sorsdöntő", Rajkra „súlyosan terhelő" beismerés, amit az öt nappal korábban letartóztatott Cseresnyés Sándorból vertek ki. Szőnyiék hazatéréséhez hasonlóan, neki is volt „jugoszláv kalandja", de ez - ahogy Szőnyiék esetében sem - nem volt titok a „párt" előtt.

187 1949-ben már mindketten beleszorultak az angol-jugoszláv, illetve amerikai-jugoszláv „vonalba", holott mindkettőjüknél egyértelmű volt, Szőnyi az amerikaiak, Cseresnyés pedig az angolok háta mögött játszott össze a jugoszláv kommunistákkal. Szalma József főosztályvezető 1956. májusi jelentésében többször, erőteljesen kihangsúlyozta, Rajk ellen Cseresnyésnek azokat a vallomásait használták fel, amelyeket Farkas Vladimír „vett ki" belőle.

188 Maga Péter Gábor vallotta: Szőnyinél még nem, de „Farkas Vladimírnak én adtam utasítást arra vonatkozólag, hogy ő Rajk belügyi tevékenysége felől, továbbá az egész belügyi munka tekintetében hallgassa ki Cseresnyés Sándort".

189 Cseresnyést tehát már egyértelműen Rajkról vallatták, s bár később legendák terjedtek el „kezességéről", majd fogdaügynöki tevékenységéről, május 28-án azonban még csak mindössze annyit „ismert be", hogy Rajk körül már a BM-ben „kultusz" alakult ki nagyobb, mint Rákosié.

190 Farkas Vladimír, aki pontosan emlékezni vélt Cseresnyésnek erre a kihallgatására (nem csoda, hiszen ez volt az első ilyen pályafutása során), ugyanezt a „kultuszt" említette meg, kiegészítve azzal, hogy Cseresnyés utalt Rajk spanyolországi „trockista" ügyére - ez azonban csak Farkas Vladimír számára hatott az újdonság erejével. Cseresnyés ekkor azt is „beismerte", hogy angol szolgálata során kapcsolatba került Tito titkosszolgálatával.

191 Annyira semmitmondó volt ez a vallomás, hogy Farkas Vladimír 1954. június 24-én Dékán István áv. vezérőrnagy miniszterhelyettes utasítására írt feljegyzésében, arra a kérdésre válaszolva, hogy „mi volt az alapja az őrizetbe vételeknek", nem is tartotta szükségesnek megemlíteni Cseresnyés vallomását.

192 Saját vallomásának még leginkább maga Cseresnyés Sándor tulajdonított később jelentőséget. „A kihallgatás [...] óriási lélektani nyomás alatt volt, és igyekeztem elmondani mindent, ami a valóságnak megfelel, de Farkas Vladimír ezeket kiforgatva engem kémnek, árulónak, Rajkot pedig kémfőnöknek nevezte, illetőleg minősítette... így alakította ki Farkas Vladimír azt a kémkedési ügyet, amelyet aztán nekem el kellett ismernem." 1X6 Uo. 334. 187 A spanyol polgárháború után a francia internálótáborból Afrikába került, ott az angolok szabadították fel, majd beállt a brit seregbe, Olaszországban, Bariban szolgált az angol rádiónál, de közben - titokban - Tito partizánjainak dolgozott. (TH V - 142 673/4. 49.) 1X8 Ekkor ezek a jegyzőkönyvek még megvoltak, a jelentés mégse ezekre hivatkozott és ezeket mellékelte, hanem egyrészt Cseresnyés 1949. augusztus 18-i jegyzőkönyvét, amelyben már összeállt a tejes „vallomás", illetve az 1954. október 19-i kihallgatási jegyzőkönyvét, ami éppen abban a kérdésben nem lehetett már perdöntő, hogy a május 28-i vallomása mennyiben járult hozzá Rajk letartóztatásához. (MOL M - KS 276. f. 62/6. őe. 4.) 189 TH V - 150 019/1. 306. Péter Gábor 1956. október 19-i vallomása. 190 THV- 162 673/2. 191 Farkas 190-191. p. 192 MOL M - KS 276. f. 62/6. 45-46. Közli Iratok. 2. 452-459. p.