Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Kopácsi hallván Rákosi ilyen mesterkedéséről, s véletlenül a politikai bizottság 1949-es, vonatkozó ülése jegyzőkönyvének birtokában lévén, a sorsdöntő központi vezetőségi ülés előtt 24 órával Mező Imrével elküldte az inkriminált jegyzőkönyvet Kádárnak, aki így már kivédhette a készülő támadást.

1K Attól, hogy sokan mondják, még lehet mindez legenda, pusztán annak tükröződése, hogy a visszaemlékezők saját Rákosi-ellenes, de Kádárt azért mégiscsak mentő tapasztalataikat, ráépítik egy hamis „pletykára". Csakhogy a felvétel „mítoszát" Hegedűs András, korabeli miniszterelnök - a másik oldalról - is megerősítette: „Rákosi, hogy a felelősséget megossza, terjeszteni kezdett egy magnószalagot, amit Rajk letartóztatásának első szakaszában vettek fel, s amiről sok téves hiedelem terjedt el és maradt fenn egészen a mai napig." Előkerült „ez a magnószalag, amin felismerhető Kádár János (akkor belügyminiszter) és Péter Gábor hangja, akik a központi vezetőség és Rákosi Mátyás nevében Rajk életrajzában fellelhető, kellőképpen nem tisztázottnak látszó mozzanatokra próbáltak feleletet kapni..." „Nem igaz - írja Hegedűs -, amit Nyugaton szélesen terjesztenek, miszerint a hangfelvétel tanúsága szerint Kádár beszélte rá Rajkot arra, hogy vallja magát bűnösnek, az ellene emelt vádakban. Ezekből a hangszalagokból (kettőről van szó) ez egyáltalán nem derül ki."

19 A felvétel tényét elhallgatva, hasonlóan érvelt korábban Gyurkó László Kádár-életrajzában is: „Ne higgyük el az 1956 után kitalált mesét, amit nem egy műben tényként közöltek, hogy ő - mármint Kádár - vette rá Rajkot a vallomásra. Azt se, hogy belügyminiszterként beleláthatott a per előkészületeibe."

20 1989-es interjújában Kanyó András is rákérdezett Kádárnak a Rajk-perben betöltött szerepére: „...egyes nyugati szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a Rajk perben Ön is fontos szerepet játszott. Mások egyenesen azt állítják - s ilyenek Magyarországon is szép számmal vannak -, hogy Ön beszélte rá Rajkot a vallomásra." „- Nem tudom, kik azok - hangzott a válasz -, akik ilyesmit állítanak, de ez nem igaz."

21 Mondhatnánk jellegzetesen kádári válasz, pontatlan kérdést határozottan utasít vissza. Az „interjúban" azonban Kanyó továbbment (ekkor még csak legenda volt a magnófelvétel, de az már nem számított „titoknak", hogy a pártnak éppen Kádár referált), „a kérdés tehát az volt, hogy vajon tárgyalt-e az MDP Politikai Bizottsága, egyáltalán a szűkebb pártvezetés és a központi vezetőség a Rajk-ügyről"? „Nehéz ennyi idő után pontosan visszaemlékezni - hangzott az újabb válasz - minden részletre, ami azonban eszembe jut erről, azt elmondom." Kádárnak azonban nem sok minden jutott eszébe: „Először is talán azt, hogy Rajk Lászlót Péter Gábor tartóztatta le a lakásán. A családja körében volt, amikor érte mentek. Erről maga Rajkné számolt be később jóval később a nyilvánosság előtt. Az nagyon valószínű, hogy a letartóztatás után a dologról a politikai bizottság vagy a titkárság előtt szó volt."

22 IX Kopácsi Sándor: Életfogytiglan. Budapest, 1989, Bibliotéka, 213-214. p. 19 Hegedűs András: A történelem és a hatalom igézetében. Életrajzi elemzések. Budapest, 1988, Kossuth Könyvkiadó, 256. p. 20 Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel. Budapest, 1982, Magvető Könyvkiadó, 188. p. 21 Kádár János - Végakarat. (Az interjút készítette Kanyó András.) Budapest, 1989, Hírlapkiadó, 42. p.