Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Valójában éppen Kádár János volt az, aki négy nappal az általa tartott kihallgatás után, vagyis előbb 1949. június 11-én, 23 majd 1949. szeptember 3-án 24 beszámolt a központi vezetőségnek az „összeesküvésről". Miután Kanyó - Farkas Vladimír interjújára 2 '' hivatkozva - emlékeztette Kádárt arra, hogy a párt a „Rajk-ügy" felügyeletére kinevezett egy bizottságot, amelynek ő is tagja volt, a nyugdíjazott pártvezér úgy emlékezett, hogy (nem ő, hanem) Rákosi Mátyás előterjesztésében a központi vezetőség „határozatot is hozott". Miután az interjú készítője felidézte az első vonatkozó ülés időpontját, 1949. június 1 l-ét, Kádár már emlékezni vélt arra, hogy „a forgatókönyv szerint ott nekem mint főtitkárhelyettesnek és belügyminisz­ternek ismertetnem kellett a helyzetet. Ezt a hálátlan szerepet Rákosiék rám osztották ki. Később, a börtönben, többször is eszembe jutott, talán ez sem volt véletlen." 26 Kádár János azonban maga is tagja volt az általa itt nem említett, rejtélyes államvédelmi bizottságnak. Ilyen nevű bizottság valóban létezett, a politikai bizottság 1948. szeptember 10-én döntött a felállításáról, de volt egy ennél szűkebb grémium is. Többen emlékeznek arra, hogy a titkárság Szőnyi letartóztatása után bízott meg egy háromfős bizottságot a vizsgálat ellenőrzésével. 27 A titkárság azonban sem 1949. május 18-i, sem 25-i ülésén nem foglalkozott e bizottsággal, annál inkább a június 8-i ülésen, tehát már Rajk letartóztatását követően. Az eredeti jegyzőkönyv szerint, határozott arról, hogy „a szűkebb államvédelmi bizottság ülésein vegyen részt Szakasits elvtárs is". 28 Valóban már létezett egy ún. állam­védelmi koordinációs bizottság, amelyet a bővebb bizottság 1948. október 26-i ülésén hoztak létre. E hármas bizottságnak Rákosi, Farkas és Kádár voltak a tagjai, megbízása azonban az államvédelmi szervek munkájának összehangolására szólt. 29 Végül a titkárság 1949. június 8-án az eredeti szöveggel ellentétben nem e bizottság kibővítéséről döntött, hanem Szakasits Árpádot mint „a kémszervezet felszámolására kiküldött bizottság" ötödik tagját nevezte meg. Ezt erősítette meg a politikai bizottság június 8-án, mondván, javasolja a központi vezetőségnek „hogy a kémkedési ügyet egy öttagú bizottságra bízza, melynek tagjai: Rákosi, Szakasits, Gerő, Farkas és Kádár elvtár­sak". 30 1949. június 11 -én a KV már ezt a bizottságot erősítette meg, 31 s Kádár szeptember 3-án „a pártunkba behatolt ellenséges szervezet felszámolására kiküldött bizottság" nevé­ben tartott beszámolót. Nem azért idéztük ilyen hosszan az interjú vonatkozó részét, hogy Kádárt hazugságon érjük, vagy hogy megmutassuk, miként szembesítette, közelítette Kanyó interjúalanyát a valósághoz, hanem sokkal inkább azért, hogy felidézzük azt amely elfojtást, amit némileg feledtetett Kádár utolsó nyilvánosan elmondott „beszéde", amelyben a másik justizmord­ra, Nagy Imréék meggyilkolására próbált emlékezni. Az 1989. májusában elhangzott 23 Iratok. 5. (1996) 252-305. p. 24 Uo. 307-367. p. 25 Mozgó Világ, 1988. 6. sz. Az. interjút Kozák Gyula készítette. 26 Kádár János - Végakarat. 43. p. 27 Vas Zoltán: Betiltott könyvem. Életem III. |Budapest|, 1990, Szabad Tér Kiadó, 58. p., ill. Zinner Tibor: Adalékok a magyarországi koncepciós perekhez. Székesfehérvár, é. n. 20. p. /História-klub Füzetek 37 2S MOL M - KS 276. f. 54/49. őe. 29 MOL M - KS 276. f. 84/11. őe. 1. 30 MOL M - KS 276. f. 53/29. őe. 31 Iratok. 5. (1996) 304. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom