Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

tényeket, egy részük másodkézből származott, s így pontatlan volt, s voltak persze légből kapott „biztos információk" is.

14 Az egyik ilyen történetnek egyenesen Kádár János volt - Rákosi mellett - a főszereplője. Elsőként talán Pálóczy-Horváth György írta le 1957. március 24-én a The Sunday Times hasábjain. Ennek lényege, hogy 1956 tavaszára már a vezető elvtársak is egyre inkább tehertételnek érezték Rákosit, s elfogadható, szalonképes, vagyis tisztakezű utódot kerestek, s azt a korábban meghurcolt Kádárban vélték megtalálni. A pártvezér erről értesülvén a központi vezetőség következő ülésén behozatott egy magnetofont, s lejátszatta a Kádár-Farkas-féle 1949. június 7-i kihallgatás hangfelvételét. A történet szerint viszont valaki kérte a készülék kezelőjét, tekerje már vissza az elejére a szalagot, szeretné újra meghallgatni, s ekkor derült ki a lényeg, amit Rákosi nem játszatott le, hiszen itt Kádár azzal kezdte, hogy „Rákosi elvtárs megbízásából jövök".

15 Lehet, hogy ez a mondat 1949. június 7-én éjszaka valóban elhangzott, de a felvételt sohasem játszották le a központi vezetőség tagjainak. Emlékirataiban - 1963-ban - a Rajk-per egyik áldozata, Szász Béla is emlékezett történetre: „Az MDP Központi Vezetősége..., függetlenül attól, milyen politikai árnyalathoz tartoztak egyes tagjai, tehertételnek tekintette, hogy még mindig Rákosi Mátyás áll a párt élén, és egy csoport arra gondolt, hogy Kádár Jánost ültesse Rákosi helyére... A központi vezetőség egyes tagjai a maguk múltját Kádár börtönmúltjával iparkodtak volna elfedni és feledtetni." Majd e változat szerint is: Rákosi lejátszatta a hangfelvételt, „ami a vizsgálati fogságra vetett Rajk és az akkori belügyminiszter. Kádár János párbeszédét örökítette meg".

16 Mindkét - alapjaiban azonos - változat lényege, hogy Kádár tudta, Rajk ártatlan, Rákosira, a pártra hivatkozott, és szolgálatot kért a fogolytól. Szász Béla a Kék könyv, vagyis az 1949-es Rajk László és társai a népbíróság előtt 1984-es párizsi kiadásához írt előszavában gyakorlatilag a Pálóczi-Horváth-féle verziót ismételte meg, de tudni vélte, hogy a hangfelvétel még 1956 után is fennmaradt.

17 Inkább szájhagyomány útján terjedt az a szövegvariáns, amely szerint az ülésen Rákosi mesterkedésére nem a szalag visszatekerésével derült fény, hanem Molnár Erik volt az, aki behozatott egy másik hangszalagot, s ezt lejátszva leplezte le a manipulációt. Kopácsi Sándor szerint is, Rákosi „bűnbakot keresett. Választása Kádár Jánosra esett, akit korábbi belügyminiszteri tisztsége miatt az ártatlanul kivégzett Rajk gyilkosaként akart feltüntetni. Kádár annak idején Rákosi utasítására megjelent a fogságban lévő Rajknál, hogy rábeszélje: tegyen beismerő vallomást, mert ezzel megmentheti az életét, és a pártnak is nagy szolgálatot tesz. A kezdeményezés nem Kádártól származott, de Rákosi így igyekezett beállítani." „Pesten" még egy ideig mesélték - inkább suttogták - az emberek ezeket a legendákat, majd már nem is mesélték, s így feledésbe merültek. Az ötvenhatos nyugati emigráció írói voltak azok, akik (fonásokra nem támaszkodhattak) az utókorra hagyták ezeket. 15 Vö. Népszabadság, 1992. március 7. 7. p. A szerkesztő Pálóczy-Horváthot idézve felhívta a figyelmet arra, hogy a cikkben központi vezetőség helyett központi bizottság szerepel, ami arról tanúskodik, hogy aligha ismerhette az eredeti szöveget, csak tükörfordítását olvashatta, hiszen a nyugati szóhasználat a szovjet és tágabban a kelet-európai gyakorlatnak megfelelően, a KV-t is KB-nak nevezte. 16 Szász Béla: Minden kényszer nélkül. Budapest, 1989, Európa Kiadó, 217-218. p. 17 Szász Béla: Bevezető a Rajk-perhez. In Rajk László és társai a népbíróság előtt. Párizs, 1984,

1. U. S. XXII-XXIII. p.