Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

szerint Rajk valamit válaszol, suttog. „írsz egy fél órát, vagy nem írsz?" - hangzott az utolsó kérdés, majd Rajk válasza: „írok." S záróakkordként Péter Gábor: „Vigyétek!"

7 Károlyi Márton szerint „Rajkot a szomszéd kis szobába vitték és Princz [Gyulai, Kovács István, Berán Iván, de mások is verték Rajkot úgy, hogy ha az egyik-másik elfáradt, bement helyette más, és folytatta. Ez alatt Farkas Mihály, Kádár és Péter a szomszéd szobában voltak, mindent hallottak és időnként beküldték Pétert, hogy kérdezze meg Rajkot, akar-e »beszelni«. - Rajk nem »beszelt«, erre tovább verették."

8 „Egy alkalommal, az ügy elején, telefonon olyan utasítást kaptam - emlékezett 5 évvel később arra az éjszakára az egyik leghírhedtebb verőlegény, Réh Alajos, becenevén Pubi -, hogy a Virányosi úton egyik gyanúsítottól felvett jegyzőkönyvet vigyem fel a Szabadsághegyre. Fent a villában, amikor átadtam az előbb említett jegyzőkönyvet, közölték velem, hogy Rajk László a másik szobában van, ahol Princz Gyula és Kovács István vette kezelésbe. Menjek be, és azt kell elérni, hogy Rajk elismerje, hogy rendőrspicli volt. Ha ez megtörtént, közöljem velük. Amikor bementem a szobába, Rajk a földön feküdt, s a két említett személy verte. Az első pillanatban láttam, hogy Rajk abban az állapotban van, hogy ha továbbra is verik, meghal. Kimentem, közöltem Péter Gáborral, aki nem szívesen, de azt az utasítást adta, hogy hagyják abba a verést."

y Közel egy évvel később Réh ehhez még hozzátette, „talán kettőt ütöttem rá, utána kijöttem".

10 Károlyi is beszámolt később Rajk meg vereteséről, ami szerinte mintegy másfél óráig tartott. „Egy alkalommal én is beléptem a szobába, s akkor láttam, hogy az innen nyíló másik szobában Rajkót két szék között egy seprűnyélen felfüggesztve forgatták és közben verték."

11 „Én még ilyen verést nem láttam a hatóságon - foglalta össze Károlyi -, pedig volt alkalmam néhányat látni", hasonlóan nyilatkozott Décsi is.

12 „Ezek után hallgattuk ki hatan éjjel-nappal, azért, hogy ne tudjon aludni. Ez így ment egy hétig, de lehet, hogy tíz napig Rajk nem aludt, de nem ismert be tudatosságot. Mi jobban kifáradtunk, mint ő." Újra megverték. „A honvédelmi miniszter úr [Farkas Mihály] ezt a kihallgatást... technikán hallgatta. Kádárról nem tudok, lehet, hogy ő is ott volt."

13 A kihallgatás története hét évvel később került újra felszínre. 1956 tavaszán-nyarán számos pletyka, legenda keringett a pártvezetésen belül dúló „hatalmi harcról". Ahogy ez a nyilvánosság korlátozása esetén lenni szokott, ezek egy része többé-kevésbé fedte a 7 MOL M - KS 276.1. 62/2. őe. Közli Hajdú Tibor: Farkas és Kádár Rajknál. Az. 1949. június 7-i beszélgetés hiteles szövege. Társadalmi Szemle, 1992. 4. sz. 70-89. p.; ill. uő.: Farkas és Kádár Rajknál 1949. június 7-én. História, 1995. 7. sz. 18-25. p. x MOL M - KS 276. f. 62/2. őe. 24. p. Károlyi Márton 1955. szeptember 14-i vallomása. y TH V - 142 673/4. 582/a. Réh Aladár 1954. június 23-i saját kezű vallomása. Közli Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 1. (Szerk.: Dr. Horváth Ibolya és tsai.) Budapest, 1992, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 202-205. p. Faludi Ervin Rajkék per-újrafelvételi tárgyalásán 1955. november 25-én vallotta: „Rajkot annyira verték, hogy Réh kijött abból a szobából, ahol Rajkot verték, és azt mondta, hogy hagyják abba a verést, mert különben Rajk meghal." (TH V- 142673/5. 79.) 10 MOL M - KS 276. f. 62/2. őe. 63. Réh Alajos 1955. március 8-i kihallgatása. Péter több vallomásában saját kezdeményezésének állította be Rajk verésének leállítását, abban viszont megegyezett Réh szintén többször ismételt vallomásával, hogy Rajk már-már a halálán volt. Kettőjük közül azonban e téren Réh számított szakembernek. 11 TH V- 150 019/1. 231. Károlyi Márton 1957. január 31-i vallomása. 12 „Nagyon brutálisan bántalmazták." (TH V - 142 673/5. 79. Décsi Gyula 1954. május 16-i saját kezű vallomása.) Faludi Ervin szerint: „egyik legbrutálisabb verés volt, amiről tudok". (TH V - 150 019/1. 240. 1956. április 19-i saját kezű vallomása.) 13 TH V - 142 673/4. 395. Károlyi Márton feljegyzése 1954. május 18.