Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
d) 1951. február 11. Bizalm as! Rákosi , Gerő. Farkas, Révai elvtárs aknak! Tisztelt Elvtársak! Az utóbbi időben tudomásomra jutott tények ismeretében, átgondolva eddigi munkámat, különösen az 1943-ban történt pártfeloszlatásban rám háruló súlyos felelősséget, más megvilágításban látom saját cselekedeteimet. 933-ban a rendőrségen tanúsított gyáva magatartásom miatt (két társamra, Rudas Ervinre és Molnár Lászlóra súlyosan terhelő beismerő vallomást tettem) a Kommunista Ifjúmunkás Szövetségből, teljesen megérdemelten kizártak. A későbbiek során a párt, módot adva a munkásosztály érdekeit sértő súlyos hibám jóvátételére és a becsületes munkára, ismét felvett a tagok sorába, majd igen felelős munkákkal bízott meg. így az 1942, 43 és 44-es években, mint az akkori itthoni pártvezetőség egyik tagja dolgoztam. Az 1943-as pártfeloszlatás nehezen minősíthető, durva, opportunista cselekedet volt, mely nehéz háborús viszonyok között, visszavetve a felszabadításért folytatott harcot, alig felbecsülhető kárt okozott a munkásosztálynak és objektíve a magyar burzsoázia kizsákmányoló, hazaáruló tevékenységét könnyítette meg. Ezen az alapvető tényen a békepárt kommunista káderekkel történt megszervezése és tevékenysége nem változtat. Én, mint a pártfeloszlatást kimondó vezetőség tagja, a legnagyobb mértékben felelősnek érzem magam a határozatért. Továbbmenve, bár választott titkára a vezetőségnek nem volt, ezt a funkciót akkor de facto én töltöttem be, és mint ilyen, a határozati javaslat előterjesztője és megindoklója én voltam. Az indokok, melyekből én magam is kiindultam, melyek a határozatot meghozó többi elvtársat is vezették, egyrészt olyanok voltak, ha helyesen értékeljük őket, akkor nem a párt feloszlatását, hanem ellenkezőleg, a párt tevékenységének növelését kívánták volna, másrészt az osztályellenség agitációjának hatását fejezték ki. A valóságnak megfelelő tény volt és igen súlyos nehézséget jelentett Rákosi elvtárssal, a párt igazi vezetőségével való kapcsolat hiánya, a legfejlettebb [sic!] itthoni elvtársaknak, Schönherznek és Rózsa Ferencnek elvesztése, Kovács letartóztatása, Skolnik lefogása és benti árulása, a Grünwald körüli zavaros dolgok. Tény volt a párt akkori igen súlyos szervezeti és konspirációs válsága. Másrészről kétségtelen, az ellenséges propaganda befolyását bizonyítja, hogy indokaink között szerepelt, hogy a kommunista párt feloszlatása meg fogja könnyíteni a német imperializmus elleni nemzeti összefogás létrehozását. A pártfeloszlatás helytelensége a határozatot követő hónapokban (a börtönből jött helytelenítő vélemény nyomán) felmerült nálam és 944 végén már világosan állt előttem. Ezért mikor a felszabadulás után 945 januárjában a pártvezetőség a pártfeloszlatásban való felelősségem miatt szigorú megrovással büntetett, ennek jogosságát beláttam. Mégis maradt bennem valami belső elégedetlenség az elvtársak éles szavai nyomán, akkor úgy véltem, nem vette figyelembe a pártvezetőség az 1943-as rendkívül nehéz körülményeket. Ezt követően, az, hogy a politikai bizottság tagja lettem, az, hogy a párt igen felelős posztokra Kézírással.
