Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

miniszter, átadta nekem Kállai Gyula e[lvtárs] egy többoldalas írását, amelyben a börtönből közölte elítélésének körülményeit. Én ezt az írást még az éjszaka elolvastam, s másnap reggel közöltem Gerő elvtárssal, hogy a tartalmát [...] gondosan ki kell vizsgálni, s ha igaznak bizonyul, rögtön meg kell indítani a rehabilitációs eljárást. Javasoltam, hogy addig is haladéktalanul javítsák meg Kállai elvtárs börtönviszonyait." „Meg vagyok győződve arról - kérkedett a pártvezér-, hogy mi fa kommunista országok közül] az elsők között voltunk."

534 A szovjet vezetés azonban már Sztálin halála előtt kritikusan viszonyult Rákosi túlbuzgalmához. Kiszeljov nagykövet 1952. decemberi jelentésében tömeges, s megalapozatlan eljárásokról számolt be, majd már a generalisszimusz márciusi halála után - a moszkvai hatalmi harcok függvényében - Péter Gáborék letartóztatása is kételyeket ébresztett. Májusban Berija közölte a Moszkvában tartózkodó Rákosival, hogy ennek kivizsgálására saját küldöttséget kívánnak Budapestre meneszteni.

535 A júniusban Moszkvába rendelt legfelsőbb magyar párt- és állami delegáció fejére olvasott bőséges vádak között már előkelő helyen szerepelt a „szocialista törvényesség" sorozatos és durva megsértése,

536 amelynek „helyreállítása" Nagy Imre július 4-én beterjesztett kormányprogramjának egyik lényeges elemévé vált.

537 A két esemény között moszkvai utasításra, a központi vezetőség is foglalkozott a törvénytelenségekkel. A határozat szerint az állampolgárokkal szembeni adminisztratív és bírósági eljárások száma három év alatt meghaladta a másfél milliót, mintegy 400 ezer esetben ezt súlyosabb retorzió, ítélet vagy elzárás követte.

538 A BM Vizsgálati Osztálya még 1956 nyarán is mintegy hétezer főre becsülte a - szigorúan vett - politikai elítéltek számát.

539 Mindennek nyomán az új kormány már 1953-ban számos intézkedést hozott, amnesztiát hirdetett, megszüntette az internálásokat és a kitelepítéseket, felállította a Legfőbb Ügyészséget, s mint láttuk, a politikai elítéltek börtönviszonyai is lényegesen javultak. Egy ideig azonban - Sanders és néhány más külföldi szabadon bocsátásától eltekintve - alig utalt valami a korábbi politikai perek átfogó felülvizsgálatára. 534 Rákosi: Visszaemlékezések. 2. 967-968. p. 535 Ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkozik Baráth Magdolna: Az. MDP vezetése és a rehabilitáció (1953-1956). Múltunk, 1999. 4. sz. 40-97. p. A továbbiakban - hivatkozások nélkül is - erre az elemzésre támaszkodunk. Péter Gáborék „ügyét" végül nyáron a budapesti szovjet nagykövetség korábbi és akkori munkatársai vizsgálták, s ennek nyomán az ő esetükben is megszüntették fogva tartásuk embertelen körülményeit. Rákosi szerint „ez részben Péter Gábort mentő expedíció volt, részben ellenem igyekezett kompromittáló adatokat gyűjteni. (Péter Gábor Berija beszervezett ügynöke volt.)" Rákosi: Visszaemlékezések. 2. 911. p. Jegyzőkönyv a szovjet és magyar párt- és állami vezetők tárgyalásairól (1953. június 13-16.) Közli T. Varga György. Múltunk, 1992. 2-3. sz. 234-269. p. 537 Nagy Imre: Egy évtized. Válogatott beszédek és írások, II. köt.: (1948-1954) Budapest, 1954, Szikra, 349-376. p. Vö. Rainer: Nagy I. 1. Nagy Imre miniszterelnök című fejezet. 538 Balogh Sándor (szerk.): Nehéz esztendeik krónikája 1949-1953. Dokumentumok. Budapest, 1986, Gondolat, 497-510. p. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon alig akadt olyan család, amelyet ne érintett volna közvetlenül a diktatúra elnyomása. S ez még a vezető pártfunkcionáriusokra is igaz. Volt közöttük olyan (Mód Aladár), akinek két fivérét is elítélték, ahogy a már említett Szántó Béla lányát is, aki nem csak Szántó Zoltán (közeli) rokona volt, hanem Révai Józsefé is. Révai rokona volt a szintén letartóztatott Gács László is. 539 MOL M - KS ÍV/63. 1954-I956/b. doboz, 208. Ekkor vettek át „a Szovjetunió büntetés-végrehajtási szerveitől 250 főt, aki|ke|t a Szovjetunióban ítéltek el".