Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA
Baráth Magdolna viszont joggal tételezi fel, hogy Kállai levelének megírására egyenesen a belügyminiszter, Gerő Ernő adhatott engedélyt. 54 " „Nekem mint belügyminiszternek - fejtette ki 1954 januárjában a szovjet nagykövetnek -, foglalkoznom kellett egyes ügyek kivizsgálásával, egyebek között a volt külügyminiszter, Kállai Gyula ügyével. Nemrég éppen fél éve - a börtönben lévő Kállai Gyula azt kérte, engedélyezzük, hogy levelet írjon Rákosinak. Utasításomra lehetővé tették, adtak neki papírt, borítékot, és biztosították őt, hogy a levelet [Rákosi] saját kezébe adják. A levelet én kaptam meg és a borítékot felbontatlanul, személyesen adtam át Rákosi elvtársnak. Amikor átadtam a levelet Rákosinak, első kérdése az volt, miért engedtük meg Kállainak, hogy írjon." 541 Gerő 1953. augusztus 13-án tájékoztatta Nagy Imre miniszterelnököt a levélről: „Rákosi elvtárs nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek az írásnak. Az én véleményem azonban az, hogy mihelyt lélegzethez jutunk, felül kell vizsgálni Kállai, Losonczy és még néhány - a volt Márciusi Fronthoz tartozó - ember ügyét. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy velük kapcsolatban tévedés történt. Kállai írása például őszintének látszik, 542 ilyesmit ily formában kitalálni nehéz." Egy esetleges felülvizsgálat kezdeményezése kapcsán a belügyminiszter azonban a PB illetékességére hivatkozott. Nagy Imre augusztus 17-én ráírta a feljegyzésre, hogy egyetért Gerő javaslatával, s „Kállai kérésének helyt kell adni és a felülvizsgálatot el kell rendelni". 543 Gerő szerint „Rákosi elzárkózott a felülvizsgálattól, de utána kénytelen volt beleegyezését adni, így a belügyminiszter elrendelte Kállai ügyének kivizsgálását - ami hivatalosan 1953. november 16-án vette kezdetét 544 - március 15-i határidővel". 545 Ez meg is történt, s Gerő Rákosinak március 19-én írt feljegyzése szerint azzal az eredménnyel zárult, hogy bár Kállai 1942-es lebukása során „gyáva és lényegileg áruló magatartást tanúsított", nem volt besúgó. 546 Kádár neve 1954 februárjáig, amikor Gerő a szovjet nagykövetnek megemlítette, sehol sem hangzott el. Végül csak március 19-én jutott arra a következtetésre, hogy Kállai 1945 540 Kádár hasonló kérésének teljesítését szeptemberben viszont megtagadták. (Lásd a 33b. számú dokumentumot.) Gerő Ernő szerint 1953 őszén nem csak Kállai, hanem Kádár is írt egy levelet, ő a központi vezetőséghez, melyben ártatlannak vallotta magát. Gerő szokása szerint úgy vélte, hogy „a levélben foglaltak őszintének látszanak". Elmondása szerint ezt a megjegyzést Farkas úgy értelmezte, hogy „Gerő már megint védi Kádárt". így akadt el Kádár levele, vagyis Gerő volt az, aki nem továbbította. (TH V- 150019/1. 144/a-b. Közli Iratok. 2. 599. p.) 541 Kiszeljov szovjet nagykövet beszélgetései Nagy Imrével és Gerő Ernővel 1954 elején. Közli Baráth Magdolna. Múltunk, 1998. 1. sz. 542 Mint láttuk, ezt írta másfél évvel korábban Kádár levelére is. 543 Törvénytelen szocializmus. A tényfeltáró bizottság jelentése. Budapest, 119911 Zrínyi Kiadó-Új Magyarország, 171. p. 544 Lásd a 20b. számú dokumentumot. Kállai visszaemlékezéseiben arról számolt be, hogy októbertől megkezdődtek újabb, nyilván már a felülvizsgálatot jelentő kihallgatásai. (Kállai 183. p.) Ezt szerinte az értelmetlen - „kívülről" kezdeményezett - vég nélküli szembesítések késleltették. (Uo. 197. p.) A vizsgálatot Farkas Szilárd főhadnagy vezette. (TH V - 150 019/2. 349.) Kállai Gyula 1957. január 12-i vallomása. A politikai bizottság 1954. május 19-én elfogadott határozatában maga is gyorsítani kívánta - többek között - Kádárék felülvizsgálatát, s ennek érdekében kimondta, hogy „csak a legszükségesebb számú tanút kell kihallgatni". (MOL M - KS 276. f. 53/175. őe. 155.) 545 Kiszeljov szovjet nagykövet beszélgetései... Múltunk, 1998. I. sz. 546 Baráth 49. p. Ennek megállapításához, a belügyminiszternek természetesen semmiféle vizsgálatra nem volt szüksége. A vonatkozó jelentés elkészülte előtt már egy hónappal kijelentette a szovjet nagykövetnek, hogy „Kállai Gyula, Zöld és a többiek, mind teljesen ártatlanok". Gerő megemlítette Kádárt is, de alapvetően a Márciusi Front tagjain')! beszélt, akik közé Kádár nem tartozott. (Kiszeljov szovjet nagykövet beszélgetései... Múltunk, 1998. 1. sz.) 1 17
