Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA
tében bejött a börtönbe Farkas Mihály és kihallgatott engem". 527 Kádár már hitte, szinte bizonyos volt benne, hogy Péter leleplezése neki is igazságot szolgáltat. Farkas kérdésére beszámolt fogva tartásának körülményeiről, de további nyolc hónapig még semmi sem változott, mindaddig, amíg saját megfogalmazása szerint: „augusztus 10-e táján [...] mindent összetörtem, ami a zárkámban volt". 52 * A lefogott kommunisták közül sokan sokszor próbálkoztak azzal, hogy a börtönből levelet írjanak a párt vezetőinek, s őket próbálják meggyőzni ártatlanságukról. Tették ezt már csak azért is, mert kihal Igatóik arra hivatkoztak, hogy a párt tudtával, beleegyezésével, utasítására vették őket őrizetbe. Vagyis nem kihallgatóiknak, hanem a pártnak tartoznak számadással. Kádár és Farkas is egy ilyen levél „eredményeképpen" kereste fel a szabadság-hegyi villában 1949. június 7-én Rajk Lászlót. A börtönből kiküldött levelek útja, sorsa kifürkészhetetlen. 529 Kállai Gyula 1957. januári ügyészi kihallgatása során - akkor már nagy úr volt - jegyzőkönyvbe mondta: 1953 októberében „egy feljegyzést engedtek készítenem a párt vezetősége felé". Ezt Kállai kihúzta a jegyzőkönyvből, s helyette beírta: „a párt titkárságának [valójában annak első titkárának, azaz Rákosi Mátyásnak] hónapokkal azelőtt küldött feljegyzésem alapján 1953 októberében - ismét a Fő utcába szállítottak". Visszaemlékezései szerint Kállai 1953. augusztus 25. körül kapott engedélyt arra, hogy korábbi kérésének megfelelően levelet írhasson Rákosinak. Rosszul emlékezett, már augusztus 8-án 530 elküldte 50 oldalas 531 levelét, amely nem maradt fenn, ő maga próbálta meg azt - korabeli jegyzetei alapján - visszaemlékezéseiben rekonstruálni. 532 „Engedje meg - kezdődött e rekonstrukció alapján a levél -, hogy tudomására hozzam a pártnak és személy szerint Önnek, hogy kihallgatásaim során olyan vallomásokat tettem, amelyek leglényegesebb pontjaikban nem felelnek meg a valóságnak." Kállai miközben részletesen beszámolt életéről, ártatlanságáról, megragadta az alkalmat, hogy vádlott-társaitól elhatárolja magát. „Ami a Haraszti-féle - előttem kommunistaként ismert - csoportot illeti, ezzel lényegében már 1940-ben szakítottam. Külön költöztem Donath, Losonczy, Újhelyi közös lakásáról, mely e csoport egyik gyülekezőhelye volt [...] Harasztit és csoportját frakciós jellegű csoportként jellemeztem [...] Harasztiról kedvezőtlen véleményem nem mai keletű." Magát mentve nemcsak barátai ellen vallott újfent, de Kádárt sem kímélte. „Amikor a párt vezetői a párt feloszlatásával végrehajtották a párt szervezeti és politikai likvidációját, én a magam területén, a legális propagandamunka területén semmit sem likvidáltam." 533 Rákosi visszaemlékezéseiben 1953 augusztusára tette a rehabilitálások kezdetét, mondván „a kérdést nálunk az vetette fel, hogy 1953 augusztusában Gerő elvtárs mint belügy527 Feltehetően január 5-én, amikor Péter Gábort beszállították a Conti utcai börtönbe. ^ 28 Lásd a 35. számú dokumentumot. 529 Rajk egy másik - mintegy húszoldalas - levelét viszont nem továbbították, hanem Szűcs Ernő egyszerűen megsemmisítette. (MOL M - KS 276. f. 62/67. őe. 19.) 530 Lásd a 2()a. számú dokumentumot. Ez időben egybeesik azzal, hogy Kádár számára is javultak a börtönviszonyok. A változások egyik első, látható jeleként az Elnöki Tanács augusztus 17-én kegyelemben részesítette a Standard-perben elítélt Edgar Sanderst. 531 Lásd a 29d. számú dokumentumot. Gerő a szovjet nagykövetnek 30 oldalas levélről beszélt. Kiszeljov szovjet nagykövet beszélgetései Nagy Imrével és Gerő Ernővel 1954 elején. Közli Baráth Magdolna. Múltunk, 1998. 1. sz. 532 Ennek hitelessége természetesen így erősen kétséges. 533 Kállai: Megkésett börtönnapló. Feljegyzés Rákosinak című fejezet.
