Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

Nem ő a „provokátor", majd rájött, s ezt egy feljegyzésében - erre hivatkozott az ülnöknek válaszolva is - már 1951 szeptemberében felhívta a figyelmet, nem is Donath vagy Zöld az, hanem Péter Gábor. „Ha én a tárgyaláson ezzel a zavaros hebegéssel eló'állok gondoltam -, az Önök [Rákosi és Gero, vagyis a párt] felé egy esküdt ellenség provokációjának, vagy legjobb esetben, egy az életéért reszkető, utolsó, gyáva, rongy önmentési kísérletnek fog tűnni. És e helyett, inkább háromszor felakasztom magam."

517 Szabadulása után is arra hivatkozott, hogy „az illetékes elvtársak előtt is ismert dolog, hogy én 1951. december végétől a börtönben nyílt harcot kezdtem Péter Gábor leleplezése érdekében és ugyanakkor Péter Gábor foglya voltam".

518 Az 1952. februári „levélben ismét lelepleztem Péter Gábor álnok szerepét".'

119 Kádár úgy vélte, „sikerült kierőszakolnia" levelének továbbítását.'

120 S ez valóban így történt. A Rákosinak, pontosabban „az MDP T. Főtitkára részére" írott levélről Péter Gábor is több ízben beszámolt. „Amikor Kádár kiküldte azt a nem minden tendenciától mentes levelét, én mielőtt bevittem volna a párt főtitkárához, elvittem a hadseregtábornok úrhoz [Farkas Mihályhoz], aki a kertben sétált otthon, beteg volt. Elolvasta és a következőket mondta: »Peter, ezt valaki kintről íratta a Kádárral, látod, fel kellett volna akasztani.«"

521 „Amikor Farkas Mihály azt mondta, »na látod, hogy fel kellett volna Kádárt akasztani«, elhallgattam előtte, hogy még nem volt meg a II. fokú ítélet."

522 Erről Kádár is értesült: „Farkas M. levelem elolvasása után kijelentette, hogy »kár volt ezt a gazembert nem felakasztani«".

523 „Ez a végül is a maga nemében szörnyű ügy - írta Kádár a börtönből - talán, nem nehezen tisztázható lesz. Azt kérem, hogy vizsgálják ki. Ne azt nézzék, hogy kitől jött, hanem hogy miről van szó. Az én szörnyű helyzetem olyan reménytelenül összekuszálódott, hogy a jövőmre se így, se úgy gondolni sem tudok."

524 Farkassal ellentétben Gerő Ernő, akihez eljutott a levél, úgy vélte, hogy „őszintének látszik".

525 Hiába hangzott azonban „őszintének" Gerő számára Kádár levele, az - ahogy Kádár maga is számított rá - sorsán mit sem változtatott. Kádár fogva tartása kapcsán „állati rezsimről" beszélt, de ennek kezdetét nem a levél megírásához kötötte, hanem korábbi időponthoz, 1951 őszéhez: „Nem adtak ivóvizet, nem hagytak aludni, nem adtak füzetet, írószert stb. stb."

526 Tíz hónappal a levél megírása után tartóztatták le Péter Gábort, de semmi nem utal arra, hogy ehhez Kádár levele bármilyen formában hozzájárult volna. Tény azonban az, hogy „Péter Gábor őrizetbe vételét követően, 1953. január 3-4-én, Piros László elvtárs kísére517 Lásd a 32b. számú dokumentumot. 518 Lásd a 33b. számú dokumentumot. 519 Lásd a 35. számú dokumentumot. 520 Uo. 521 MOL M - KS 276. f. 62/63. őe. 40. Péter Gábor 1954. január 7-i saját kezű vallomása. 522 TH V - 150 019/5. 114. Péter Gábor 1956. április 21-i saját kezű vallomása. Maga Farkas is azzal mentegetődzött, hogy „a vádiratról és az. ítéletről nem volt tudomásom [....] Rákosi [...] nem számolt be sem a központi vezetőségnek, sem a politikai bizottságnak" azokról. (TH V - 150 019/5. 139. Farkas Mihály 1957. február 2-i vallomása.) 523 Lásd a 35. számú dokumentumot. Kádár nem tesz említést arról, hogy milyen kihallgatás során és mikor értesült Farkas kijelentéséről. 524 Lásd a 18. számú dokumentumot. 525 MOL M - KS 276. f. 66/19. őe. 1. 52 Lásd a 35. számú dokumentumot.