Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA
gondoltam, ha ezt elmondom, még úgy veszik, mint újabb provokációt. A másik gondolalom az volt, azt hihetik, hogy féltem az életemet. Ez a két gondolat legyűrt engem és elhatároztam, hogy nem fogom ezeket a vallomásokat tenni. Vagy felakasztanak, vagy nem. Ha nem akasztanak fel, úgyis megölöm magam. Azt is láttam, hogy ugyanúgy, mint a vizsgálat során, a vádakat hihető módon megcáfolni képtelen vagyok." 500 A tárgyalás után Kádárékról többé nem esett szó, Décsi Gyula szerint „Péter hónapokig elfektette, s csak 1952 decemberében szólt, hogy csöndben tartsuk meg" a másodfokú tárgyalást. 501 S valóban, egy évvel később, 1952. december 26-án az eredeti tárgyalásnál is csendesebben - az érintettek távollétében - vált jogerőssé az ítélet. Haraszti Sándorral - utólag - fogvatartói közölték: a „fellebbviteli tárgyaláson mérsékelték büntetésemet életfogytiglani fegyházra". 502 Nem így történt, a másodfok helybenhagyta halálos ítéletét. Több mint egy évig ült a halálos zárkában, egyszerűen megfeledkeztek róla és kegyelmi kérvényéről. Amikor e tévedésre 1954 januárjában végül fény derült, leginkább éppen ezért - ha már egyszer így történt -, gyakorolt az Elnöki Tanács kegyelmet. Kevésbé tragikusan, de mind Losonczynál, mind Tariskáéknál még a fellebbviteli tárgyalást sem tartották meg, ítéletük sohasem vált - még formálisan sem - jogerőssé. Velük még ennyire sem kellett elszámolni! 501 A börtönévek krónikája Kádár Szász Bélának a Kútvölgyi úti kórházban beszámolt a Conti utcai évekről is. „A foglyok udvarias elbánásban részesültek, kevés, bár nem rossz minőségű élelmet kaptak, de legtöbbjük, így Kádár is, magányosan töltötte idejét. Hamarost elolvasta, majd újra és újra elolvasta a szerény börtönkönyvtár valamennyi kötetét."" 104 A szegényes könyvtár nyújtotta élmények emléke más foglyoknál is elő-előjött, Kállai visszaemlékezéseiben még olvasónaplóját is közölte, azzal a megjegyzéssel, hogy „börtönbeli olvasmányaim is bizonyos tájékoztatást nyújtottak" abban a kérdésben, hogy „a párt nem követelhette" tőle a hamis vallomásokat. 505 Péter Gáborra is a reveláció erejével hatottak börtönbéli olvasmányai, egyenesen a szovjet irodalomnak tulajdonította magába fordulását, „megtisztulását". Ót 1953. eleji letartóztatásátóP 06 egészen 1957-ig szinte folyamatosan íratták és kihallgatták. Kezdetben Lásd a 29d. számú dokumentumot. TH V- 150 019/1. Décsi Gyula 1956. március 19-i vallomása. 502 TH V - 150 019/2. 353. Haraszti Sándor 1956. szeptember l()-i vallomása. 5 • Kövér 220. p. A legfőbb ügyész 1954. áprilisi feljegyzése 23 esetet említ, amelyeknél „az. államvédelmi szervek hibájából" nem született jogerős ítélet, illetve halálos ítélet esetén nem terjesztették fel a kegyelmi kérvényt az. Elnöki Tanácshoz. (MOL XIX-a-2-v-M683/1954-69d. Nagy Imre miniszterelnök iratai.) A Különleges Ügyek Osztályának két hónappal korábbi jelentése 124 elítéltről számolt be, „akiknek jogerős elítéléséről a börtön parancsnoka nem tud |...| A büntetésük alatt elhalálozott elítéltek, vizsgálati őrizetesek eltemetése teljesen szabálytalanul történt. A halálesetek anyakönyvezését sem hajtották végre minden esetben. Sok személyt névtelenül, titokban temettek el és temetési helyük ma már nem állapítható meg [...] 58 személy hollétét nem tudtuk megállapítani [...] Emberek nyomtalanul eltűntek az. államvédelmi szervek őrizetében, akiknek hollétét még most is homály fedi." (MOL XIX-a-2-v-M366/l954 ll.-71d. Nagy Imre miniszterelnök iratai.) 504 Szász: Minden kényszer nélkül. 314. p. Lásd a 29d. számú dokumentumot. Péter Gábor letartóztatására Rákosi szerint egyenesen Sztálin utasítására került sor. Rákosi: Visszaemlékezések. 2. 910-911. p., „ 1953. január 3-án este 11/2 8-kor] - számolt be erről maga Péter - Rákosi a lakására hívatott, ahol [a
