A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET DOKUMENTUMOK
Főleg régebbi személyes ellentét, másrészt szűklátókörübb merev álláspontja miatt egyre fokozottabban szembekerült a rugalmasabb egyházpolitikai irányvonalat képviselő Czapik Gyula egri érsekkel. 50 1949 októberében, amikor a kormány felszólította a püspöki kar tagjait, hogy tegyenek esküt a népköztársaság alkotmányára, ezt a püspöki kar élén megtagadta. Egy beszélgetésnél Czapiknak kijelentette Grősz, aki [a] Mindszenty-ügyben való részvétele miatt nem kapott kongruát, hogy „most ti vagytok pácban, mert én nem kapok pénzt az államtól, ezért a kérdés nem tartozik rám". 51 1950-ben a szerzetesrendek ellen meginduló hatósági intézkedések hatására Grősz fokozatosan megváltoztatta magatartását és álláspontját a püspöki karon belül. Bár továbbra is az általános megegyezés ellen foglalt állást, elérkezettnek látta azt az időt, hogy a fokozódó megszorítások miatt kényszerüljön tárgyalásokba bocsátkozni [sic!]. Ehliez járult a szerzetesrendek vezetőinek nyomása is. 52 Ezenkívül ebben az elhatározásában befolyásolta, hogy az akkori nemzetközi politikai helyzet 53 Payr Hugó barátjának adott értékelése szerint, nem adott reményt a közeli „rendszerváltozásra". Ezért abA szembenállásnak nehéz a nyomára akadni, de kétségtelen tény, hogy az államvédelem több olyan információval és ügynöki jelentéssel is rendelkezett, amelyek alapján úgy ítélhették meg, hogy a püspökök többsége Grősz József és Hamvas Endre mögött áll, és velük szemben kisebbséget képez Czapik Gyula és néhány püspöktársa. Például egy Hamvas Józsefről 1950. december 16-án készült ügynöki jelentésben olvasható: „Czapik egyébként is sértődött és különös ellenszenvvel nyilatkozott Grőszről és Hamvasról. Véleménye szerint Hamvas most Grőszhöz húz ..." Történeti Hivatal O - 12817/3. Hamvas Endre személyi dossziéja. 13. p. Másutt: „Kapcsolatunk/, hó [1951. január] 8-án beszélt Endrey Mihály kanonok A. C. igazgatóval, aki elmondta, hogy véleménye szerint Grősz József kalocsai érsek egészen Hamvas Endre csanádipüspök, esztergomi adminisztrátor befolyása alatt áll. Endrey úgy tudja, hogy a püspöki konferenciákon is, Czapik és néha Badalik Bertalan kivételével minden püspök Hamvas álláspontját szokta elfogadni a különböző kérdésekben. " Történeti Hivatal O - 12817/3. Hamvas Endre személyi dossziéja. 57. p. 51 Lásd a 27. számú dokumentumot. Grősz József 1951. május 25-i önvallomásának 12. pontját. 52 A szerzetesrendek főnökei (18 férfi szerzetesrend tartományfőnöke, apátja, prépostja, illetve házfőnöke, valamint 27 női szerzet főnöknője) 1950. április 15-én határozott hangvételű memorandummal fordultak a népköztársaság kormányához, majd 1950. június 17-én férfi szerzetesrendek nevében Sárközi Pál (bencés), Schrotti Pál (ferences), Endrédy Vendel (ciszterci), Csávossy Elemér (jezsuita) és Sík Sándor (piarista) levelet intéztek a püspöki karhoz, amelyben kérték az ordináriusok hathatós segítségét a szerzeteseket ért adminisztratív nyomások ellen. A leveleket teljes terjedelmében közli Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje. München, 1988, 61-62. és 66-68. p. 53 A nemzetközi politikai helyzetet alapvetően a nyugati hatalmak és a szocialista országok feszült viszonyajellemezte. 1949 tavaszán előbb a Német Szövetségi Köztársaság, majd a Német Demokratikus Köztársaság is megalakult az egykori Német Birodalom megszállt területein. 1949 szeptemberétől megdőlt az USA atommonopóliuma, mivel a Szovjetunióban is sikeres atomrobbanást hajtottak végre. 1949. október l-jén kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, a kisebbségi bábkormány Tajvan (Formosa) szigetére menekült. Az ENSZ a bábkormányt ismerte el, ezért a Szovjetunió 1950 januárjában ideiglenesen kivonult a Biztonsági Tanácsból. 1949 októberében Görögországban amerikai segítséggel véget ért a polgárháború. A baloldali személyiségeket üldözték, bebörtönözték. 1950 nyarán kirobbant a koreai háború, amelyben a két nagyhatalom konkrét fegyveres konfliktusban állt egymással szemben. Ebben a politikai légkörben valóban teljesen illuzórikus elképzelés volt egy esetleges közép-kelet-európai konfliktus a szocialista országok és a nyugati szövetségesek között.
