A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

mindent az ÁVH-nak, de csak olyan mértékben, amivel ha magának ártott is, de más helyzetén nem rontott. Sem a kihallgatások, sem pedig Grősz vallomásai nem erősítik meg N. N. véleményét, miszerint: „Az volt a benyomásom, hogy a kihallgatáson Grősz más személyekre tett vallomást, és ezt restellte nekem megmondani."

216 Az ÁVH a spiclin keresztül teljesen ellenőrzése alatt tartotta a kalocsai érseket. A per kezdetéhez közeledve N. N. egészen azonosul szerepével, valóban beleéli magát a feladatba. Már-már úgy tűnik, teljesen elfelejti, hogy ő is rab, ő is átélte az államvédelem módszereit, sőt valószínű, még szörnyűbb tapasztalatokat szerzett, mint Grősz József. Az utolsó néhány jelentésben egyre gyakrabban írja le benyomásait, véleményét, néha még javaslatot is tesz az ÁVH számára a helyes eljárást illetően. „Benyomásom az, hogy Grőszben végleg megerősödött az az álláspont, hogy a tárgyaláson a jegyzőkönyvben foglal taka t fo gja va llan i. Véleményem szerint azonban még nem eléggé tudatos benne az, hogy a lényeg nem az ítélet nagyságában van, hanem azon, hogy Grősz milyen körülmények között fogja eltölteni büntetését akkor, ha vallomását nem tartja fenn. "

221 Másutt: „Grősz nem viselkedik a helyzetéhez mért komolysággal. Ennek okát abban látom, hogy már leszámolt mindennel. Elhatározta, hogy a jegyzőkönyvnek megfelelő vallomást teszi, így a kérdés őt nem érdekli. Semmiféle megbánást nem tapasztalok nála. Kezd tetszelegni szerepében, és kezd benne egy olyan gondolat megérlelődni, hogy az Államvédelmi Hatóságnak fonlosabb az, hogy O milyen vallomást tegyen, mint neki. Véleményem szerint ezeknek a gondolatoknak további kifejlődését meg kellene akadályozni, mert ellenkező esetben saját érdekét háttérben fogja látni. "

22B N. N. úgy viselkedik, mint aki szerepet tévesztett: mintha ő is államvédelmis alkalmazott lenne, holott ő is csak áldozata az ÁVH-s gépezetnek. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy N. N.-nek, mint az „államvédelem áldozatának" csak formálisan volt azonos a helyzete Grőszével, hiszen ő a rendszerrel együttműködő, azt éveken át kiszolgáló, magas rangú katonatisztként került az ÁVH őrizetébe. Még az is lehetséges, hogy az adott helyzetben csak „igazi kommunistaként" viselkedett, az ilyen foglyok többsége ugyanis a vele történtek ellenére sem ábrándult ki a pártból. Lelkesedését akár az is indokolhatja, hogy saját magával ellentétben a kalocsai érseket a rendszer valódi ellenségének tartotta. A Grősz Józsefről N. N. által írt, fennmaradt és jelen kötetben közölt 33 fogdajelentésből a spicli teljesen arctalannak tűnik az olvasó előtt. Nyilvánvaló „műfaji sajátosság", hogy semmi sem derül ki közvetlenül N. N. érzéseiről, sorsáról. Egyetlen alkalommal fordul elő egy szubjektív, a fogdaügynök személyét is érintő valóban őszinte megjegyzés a jelentésekben. A vizsgálati szakasz végéhez, a per kezdetéhez közeledve Grősz egyre feszültebbé vált. „Igyekszik saját maga előtt is úgy feltűnni, hogy neki a gyors befejezés kedvező, gyanítja, hogy kellemetlen napjai következnek. Lásd az 59. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. június 8. Lásd a 81. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. június 19. Lásd a 82. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. június 20.