A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

A megbeszélés egyházpolitikai jelentőségén túl érdekes, hogy Grősz József nem volt hajlandó Budapestre utazni az ÁEH elnökéhez. Magyarázhatnánk ezt a zavaros időkben kényelmetlen, sőt kockázatos utazással is, de inkább a tudatos ellenállással az új kormánnyal, illetve a régi egyházügyi hivatallal szemben. Az 1956-os forradalom és szabadságharc bukása után nemcsak az ÁEH került nehéz helyzetbe, de az átszervezett államvédelem is. Ezt bizonyítják még 1957 nyarán kelt jelentései is: „A jelenlegi egyházpolitikai helyzetben, amikor a római katolikus egyházzal szemben általános deffenzívában vagyunk és az egyház komoly eredményeket ért el pozícióinak megszilárdításában, a soraik között lévő haladó erők visszaszorításában, szükségesnek tartjuk, hogy velük szemben határozott és erőteljes intézkedéseket foganatosítsunk."^

1 Ugyanakkor Grősz József viselkedése is jelentősen megváltozott szabadlábra helyezését, érseki jogaiba való visszahelyezését, majd a forradalom és szabadságharc eseményeit követően. A fentebb ismertetett 1955. december 29-i államvédelmis terv szerint az ÁVH megkísérelte a kalocsai érsek ügynöki beszervezését. Egy 1957. július 10-i jelentés összegezte a katolikus egyház vezetésében az utóbbi években kialakult helyzetet, kétségtelen utalással Grősz József személyére vonatkozóan: „A püspöki karban abban az időben, amikor Czapik Gyula egri érsek volt a kar elnöke, két ügynökkel rendelkeztünk „Galambos" és „Balassa" személyében. Mindkettő csak arra volt képes - „Galambos "pedig hajlandó —, hogy a püspökkari konferenciák lefolyását regisztrálja. Később „Galambos" betegsége miatt kimaradt a püspökkari konferenciákról, „Balassát" pedig a püspöki kar jobbszárnya kiszorította a karból. Ebben az időben került viszont „Lajtai Márton "vissza a püspöki karba. Személye és tekintélye alkalmasnak látszott arra, hogy a püspöki karban meglévő lojális, a tárgyalásokra készséges szárnyra támaszkodva a püspöki kar egészét pozitív irányba befolyásolja és közelítse az állam érdekeihez. „Lajtai Márton " a hozzáfűzött reményeket - részben a nem megfelelő beszervezés, részben az erősen érvényesülő jobboldali behatás következtében — nem váltotta be. Arról, hogy számunkra felderítést folytasson, szó sem lehetett, sőt politikai befolyását is ellenkező irányba használta és használja fel jelenleg is. így-miután „Galambos "betegsége, „Balassa "lehetősége, „Lajtai Márton "pedig rossz hozzáállása miatt kiesett mint aktív, felhasználható ügynök - a püspöki konferencia vonatkozásában felderítési lehetőség nélkül maradtunk."™ Bárhogyan is konspirált az államvédelem 1955 végén, nem sikerült Grősz Józsefet „Lajtai Mártonként" beépíteni a püspöki karba. Hogy milyen mértékben formálta a kalocsai érsek személyiségét a diktatúra egyházpolitikája - a hozzá kapcsolódó kirakatperekkel, börtönbüntetésekkel, az államvédelmis módszerekkel stb. -, nem lehet igazán kideríteni. Ugyanakkor talán megállja a helyét az a vélemény, hogy 1956 bukott forradalma sokakhoz hasonlóan Grősz Józsefet is megfosztotta egy illúziótól, a Történeti Hivatal O - 13405/2. Magyar Római Katolikus Püspöki Kar. 279. p. s Uo.280.p.