A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

papokhoz intézett - már említett - levelét. A Szentatya felszólította a püspököket egységük megőrzésére és Mindszenty József esztergomi érsek melletti kiállásra.

145 A kalocsai érsek személyisége természetesen nem változott meg, és bár ő elnököl a püspöki kar gyűlésein, de korántsem ő a hangadó. Ebben az időszakban mindvégig az egri érsek volt a legaktívabb. A püspöki kar Grősz elnöklete alatt valóban demokratikusan működött. A püspökkari jegyzőkönyvek tanúsága szerint a kalocsai érsek kérdéseket, problémákat vetett fel, és a jelen lévő főpapok együttesen döntöttek. Grősz József a saját véleményét soha nem erőszakolta rá a konferenciára, ugyanakkor mások érveit vagy a tényeket mindig elfogadta. Az államvédelem által készített jellemzés szerint Grősz „elhatározásaiban igen nehézkes, lassú gondolkozású, szereti a könnyű és veszélytelen megoldásokat választani minden problémában ".

14 Ha ez igaz lett volna, akkor a kalocsai érsek már 1949 elején megegyezett volna a hatalommal. Grősz József azonban a nehezebb utat választotta, amikor másfél éven keresztül dacolt a párt- és államvezetéssel. 1948-ban a kommunisták Mindszenty esztergomi érsek személyét tartották a megegyezés legfőbb akadályának, 195 l-ben Grősz Józsefet kárhoztatták ugyanezért. A Vatikán útmutatásával - amelyet „Grősz magáévá tett és egész további politikai tevékenységének irányt adott. Ez szabta meg azt az álláspontját, hogy a kormánnyal nem szabad tárgyalásokba bocsátkozni "

[A1 - valójában minden magyar főpap azonosult. Ettől az időtől kezdődik a magyar katolikus egyház felelős vezetőinek „két-, sőt többfrontos helytállása". Egyrészt köteles volt a legmagasabb egyházi főségnek, a Szentatyának engedelmeskedni, ugyanakkor be kellett tartania a népköztársaság törvényeit, lehetőségéhez mérten eleget kellett tennie a párt és az állam igényeinek. Mindezt úgy, hogy közben a papság, a hívek érdekeit is védje, de semmiképpen se járassa le magát előttük. Ennek a nehéz feladatnak Grősz József a maga személyiségével, erejével ugyanúgy igyekezett megfelelni, ahogyan később Czapik Gyula vagy utóbb a katolikus egyház bármely más vezetője. Hiba volna Grősz József szerepét az 1950. augusztusi kényszerű megállapodás aláírásában eltúlozni. Az egyezményt megelőző nyolc tárgyalási fordulóban a katolikus egyház érdekeit a cinikus és kellemetlen légkör ellenére Grősz József és Czapik Gyula a leghatározottabban képviselték.

148 A püspökök végül a legnagyobb szerzetesrendek vezetőivel egyeztetve, közös határozattal döntöttek a megalázó feltételek elfogadásáról. A kalocsai érsek a magyar szokásjog alapján, Mindszenty József eszActa Apostolicae Sedis XLI. 1949. 29. p. A levelet magyar fordításban közli Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje. München, 1988, 38-39. p.; A Grősz József által készített fordítás: lásd a 19a. számú dokumentumot. XII. Pius pápa levele Magyarország érsekeihez és püspökeihez. 1949. január 2. 146 Lásd a 4. számú dokumentumot. Grősz József államvédelmis jellemzése. 1951. május 4. 147 Uo. 148 Vö. Gergely Jenő: Az\1950-es egyezmény és a szerzetesrendek feloszlatása Magyarországon. Bp., 1990. A szerző az eredeti tárgyalási jegyzőkönyveket tette közzé. A dokumentumok mai őrzési helye: MOL XIX-A-21-C. Állami Egyházügyi Hivatal - Adattár. 00221/1950.