A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

III. FEJEZET FÜGGELÉK

ter-helyettes. 1939 és 1944 között Magyarország (1990-ig utolsó) vatikáni követe. A háború után Rómában maradt, a Máltai Lovagrend tagja, 1952-től nagykancellárja. BABICS ZOLTÁN a Grősz-per idején államvédelmis hadnagy, majd százados. BADALIK. BERTALAN (1890-1965) domonkos szerzetes, veszprémi püspök. A grazi teológián tanult, 1914-ben szentelték pappá. Budapesten a Thököly úti domonkos templom első plébánosa, 1929-ben Szombathelyen plébános. 1933-tól az osztrák és magyar, majd az önálló magyar domonkos rendtartomány főnöke. 1946-tól az A. C. országos elnöke. XII. Pius pápa 1949-ben nevezte ki veszprémi püspökké. 1957-től eltávolítják egyházmegyéjéből, és Hejcén, majd 1964-től Budapesten háziőrizetben tartják. BÁDY FERENC (1912-1984) Pappá szentelték 1936-ban. 1942-47 között káplán volt a ferencvárosi plébánián. 1944 telén részt vett zsidó üldözöttek mentésében. 1951-1956 között az óbudai plébánián (III. kerület Lajos utca) plébános. 1956-1957 rektor az esztergomi szemináriumban. 1957-től budapest-újlaki plébános. Az 1950-es években a Katolikus Karitász igazgatója. 1951-től címzetes apát, 1977-től protonotárius kanonok, 1978-tól esperes. 1982-ben föesperes lett. A hazai papi békemozgalom egyik vezető személyisége 1950-től haláláig. BALÁZSI BÉLA (1921—?) 1945 és 1957 között a BM, majd az ÁVO, ÁVH munkatársa. 1953-1955 a BM Vizsgálati Főosztály vezetője. A Grősz-per idején államvédelmis százados, majd ezredes. BALÁZSI SÁNDOR (1885-?) a Grősz-ügy egyik mellékszálát, egy MÁV-os „szervezkedést" fontak az ÁVH-s nyomozók Czettler Jenő köré. Ebben komoly szerepet szántak az egykori vasúti tisztviselő, de 1945 óta nyugdíjas Balázsinak is. A klerikális „összeesküvésbe" azért is beleillett, mert bencés diák volt, aki iskolái után is fenntartotta kapcsolatait pap tanáraival, 1943-ban pedig belépett a ferences rend harmadrendjébe. A világháború után tagja lett a kisgazdapártnak. A Budapesti Megyei Bíróság a Grősz-per MÁV-os mellékperében, mint másodrendű vádlottat 1951. augusztus 10-én zárt tárgyaláson hét évre ítélte. BALOGH ISTVÁN (1894-1976) szeged-alsóközponti, majd szeged-alsótanyai katolikus pap. 1944-ben a Független Kisgazdapárt szegedi szervezetének alapítója és elnöke. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítésében is részt vett miniszterelnökségi államtitkárként. 1945. január 20-án Vörös János és Gyöngyösi János mellett ő írta alá Moszkvában a fegyverszüneti megállapodást. 1947. március és június között Balogh István volt az FKgP főtitkára. Júliusban kilépett a kisgazdapártból, és megalapította a Független Magyar Demokrata Pártot (Balogh Párt). 1949 és 1951 között az Elnöki Tanács tagja volt. 1951-ben felkeltette az államvédelem gyanúját, hogy esetleg információkat ad ki a püspöki kar tagjainak (pl. néhány püspök tervezett letartóztatásról, az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról). Ezért az ÁVH 24 órás megfigyelés alatt tartotta. 1951 és 1954 között Kemence községben volt lelkész, majd Budapesten plébános. BÁNÁSS LÁSZLÓ (1888-1949) debreceni plébános 1942-től, majd 1945-től veszprémi apostoli kormányzó, 1946-tól veszprémi megyéspüspök. BARABÁS BÉLA a Grősz-perben Csellár István pálos rendfőnök jogi védelmét látta el. BARANKOVICS ISTVÁN (1906-1974) újságíró, katolikus politikus. 1925-ben érettségizett Egerben, majd Szmrecsányi Lajos érsek ösztöndíjával a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán folytatta tanulmányait, de a diplomát csak 1944-ben szerezte meg. 1928-ban az Országos Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetség főtitkára lett. 1937-től egyik szerkesztője Az Ország Útja című folyóiratnak. Élesen bírálta írásaiban a jobboldali radikalizmust. 1943-tól a Magyar Nemzet főszerkesztője. A nyilas uralom idején bujkálnia kellett. 1945-től a Demokrata Néppárt főtitkára, az 1947. évi választások után képviselő. 1949-ben az USA-ba emigrált. BARANYAI JUSZTIN (1882-1956) ciszterci szerzetes, egyetemi tanár. 1900-ban lépett be a ciszterci rendbe. 1907-ben az ünnepélyes fogada-