A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET BEVEZETÉS
nosak voltak az ÁVH-n. Nemcsak a bőséges memoárirodalom 77 erősíti meg létezésüket, de fennmaradtak a későbbi perújrafelvételek során elmondott tanúvallomások, vagy a bírósághoz benyújtott különféle kérelmek is, amelyek beszámolnak az embertelen módszerekről. Például dr. Kőhalmi Ferenc MÁV-tisztviselőt, a Czettler Jenő és társai ügyét tárgyaló bíróság 1951. augusztus 10-én, mint XI. rendű vádlottat hét év börtönre ítélte. Büntetését 1956 májusában megszakították, feltételesen szabadlábra helyezték. Részlet Kőhalmi 1956. július 13-án az igazságügyminiszterhez intézett felülvizsgálati kérelméből: „Sokszor éjjel-nappal folyt a kihallgatásom, úgyszólván a végkimerülésig. Életrajzot íratott velem [Darázs István áv. alhadnagy], amelyet a valóságnak megfelelően, teljes részletességgel írtam le, mégis a legnagyobb bizalmatlansággal fogadta és mindenre kijelentette, hogy életrajzi adataim hazugságok. Miután ismételten is tagadtam a vádbeli koholmányokat a leghatározottabban, a legkegyetlenebb kínzásokat alkalmazta velem szemben. Azt mondta, hogy: »ha nem vallom be bűnösségemet, akkor a feleségemet és a kisgyermekeimet is behozatja! « — » Akkor majd mindent beismer!« mondotta. Lelki és testi megkínoztatásom után másnap éjjel nikotinnal megmérgezett. — Negyvenéves koromig nem dohányoztam. Az éjszakai vallatás során befogta a számat és orromat, ugyanakkor számba dugott egy égő Kossuth cigarettát és levegőhiányban, kényszerből a dohányfüstöt szívtam le. így egyik cigarettát a másikról gyújtva, emlékezetem szerint 4-5 cigarettát szívatott el egymásután, amikor összeestem. Arra tértem magamhoz, hogy csurog rajtam és ruhámon a hideg víz. Ezután a hamutartóban lévő cigarettavégekből egy nyolcadívnyi fogalmazópapírban szivart sodort, és azt szívatta el velem, amitől ismételten elveszítettem eszméletemet. [...] Következő éjszaka a kínvallatás alkalmával álkapcsomat verte össze ököllel úgy, hogy a fejem majd a kétszeresére dagadt föl, és veséimet bokszolta össze ököllel. Két csuklómra nadrágszíjat kötözött és áthúzta a szekrényen keresztül. Amikor mindkét karom felsőtartásban volt, hátulról bokszolta a veséimet, amelynek következményeként - úgy emlékszem — két hétnél hosszabb ideig véres volt a vizeletem, de még ezután is heteken át borzalmas görcsös fájdalmaim voltak. " n Persze az alkalmazott módszer teljesen egyénre szabott volt. Függött a kihallgató tiszt intelligenciájától, vagy éppen szadizmusától, de függött a vádlott személyétől is. Ha az előadó úgy gondolta, hogy hamarabb célt ér el a rendszeres veréssel, akkor azt alkalmazta. A fizikai bántalmazásnak ugyanakkor nemcsak a test „megtörése" volt a célja, hanem az akarat, az ellenállás felmorzsolására is irányult. Ereznie kellett a vádlottnak, hogy teljesen az AVH kezében van, azt tehetnek vele, amit csak akarnak. Éppen ezért hiteA Grősz-per VI. rendű vádlottjának, Endrédy Vendel zirci apátnak ismertek visszaemlékezései, melyekben részletesen beszámolt a vele szemben alkalmazott kínzásokról, a verések különböző módozatairól, az elektrosokkról stb. Vö. Elmer István: Börtönkereszt. Bp., 1994, 55-57. p. és Őrfi Mária: Lángolj és világíts. Fejezetek Endrédy Vendel zirci apát életéből. Bp., 1997, 68-69. p. Néhány példa a hasonló visszaemlékezésekre: Mindszenty József: Emlékirataim. Bp., 1989, 240-245. p.; Bíró Sándor: A „Mátrai" lovagrend. Egy recski fogoly emlékezései. Bp., 1989, 13-15. p.; Szász Béla: Minden kényszer nélkül. Bp., 1989, 33-50. p.; Dénes Béla: Ávós világ Magyarországon. Egy cionista orvos emlékiratai. Bp., 1991, 17-25. p.; Ignotus Pál: Fogságban 1949-1956. Bp., 1993, 79-82. p. 78 BFL XXV. 4. f. 001221/1951; 615/1990. Czettler Jenő és társai. 130-131. p.
