Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

társa elleni per 1951. június 22-én kezdődött meg. Az államügyész és a bíróság elnöke a Mindszenty-perben már jól bevált Alapy Gyula és Olti Vilmos volt. A bécsi Arbeiter Zeitung tudósítójának véleménye a perrel kapcsolatban rendkívül kifejező: „Ez már nem kirakatper többé. Ez egy szürrealista játék a bolondokházában. [..JA vádlottak ledarálják a bemagolt szöveget, és ha valamelyikük megakad, Olti segít neki, egy jóindulatú »jó, nagyon jó« beiktatásával, hogy az önvádoló automatákat további bátor vallomásra serkentse. " A főperben az ítéletet 1951. június 28-án hirdették ki. Grősz József elsőrendű vádlottat 15 év börtönre, öt további vádlottat 8 és 14 év közötti börtönbüntetésre ítéltek, két vádlott ügyét más bíróságokhoz tették át.

144 A per kezdetének másnapján az ÁVH háziőrizetbe vette Hamvas Endre, Badalik Bertalan, Pétery József és Shvoy Lajos püspököt. Kötelezték őket, hogy békepapokat nevezzenek ki püspöki irodaigazgatóknak, helynököknek. Ez később mindegyik egyházmegyében megtörtént.

145 A magyar katolikus egyház három éven belül másodszor vesztette el vezetőjét. Ezzel teljessé vált a papság nagy részének és a híveknek a megfélemlítése. Felvetődik a kérdés, hogy miért éppen Grősszel számoltak le, akiről egyházi körökben is az a vélemény volt az általános, hogy az érsek „ igyekezett magát távol tartani a politikától. " 46 Gergely Jenő szerint a kommunisták vele tudták a legjobban demonstrálni, hogy a püspöki kar szegi meg az állam és a katolikus egyház közötti megegyezést. A koncepció szerint Grősz volt az, aki ugyan egy évvel korábban aláírta a megállapodást, azután mégis minden együttműködést elhárított, tehát a népköztársaság eljárása jogos volt. A per azonban „öngólnak bizonyult", mert nyilvánvalóvá tette a hívők és nem hívők előtt, hogy az állam sem a szembenállást (Mindszenty), sem a kompromisszumkészséget (Grősz) nem tűri, s a megegyezésre kész egyház ugyanolyan ellenség, mint az ellenálló.

147 Mészáros István azt emeli ki, hogy Rákosiék a hazai és külföldi közvélemény előtt azt akarták bizonyítani, hogy Magyarországon a katolikus egyház a néhány „reakciós" kivételével - akikkel a népköztársaság jogosan és könyörtelenül leszámol - a kormány és a szocializmus építése mellett áll. A Grősz József és társai ellen lefolytatott perek, a püspökök háziőrizetben tartása, megbízható helynökök és irodaigazgatók kineveztetése a püspöki aulákba, az Állami Egyházügyi Hivatal megszervezése mind arra irányult, hogy a katolikus egyházat tel143 Idézi Kurt Hutten: Christen hinter dem eisernen Vorhang. I. kötet, Stuttgart, 1962. 203. p. 144 Grősz József és társai bünperc. Bp., 1951. 323-330. p. 145 Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje. München, 1988, 108. p. 146 Történeti Hivatal O- 12 302/1. 92. p. 147 Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944 után. Előadcisok a Történettudományi Intézetben. Bp., 1991, 18. p. 148 Mészáros István: Kimaradt tananyag. Bp., 1945-1956. Bp., 1993, 50. p.