Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

volt mégis. A vasárnap 9 órai diákmiséken a gyermekek szokatlanul nagy tömege gyűlt össze, nagy gyermektömeg áldozik. Olyan rendezetten megy végbe minden, hogy legalábbis tudomása kell hogy legyen erről az iskolában működő pedagógusoknak. Hallgatásukkal, elnézésükkel alighanem segítették ennek az állapotnak létrejöttét. Ugyanígy sok gyermek van jelen szerdán és szombaton fél 6 órakor este a gyermeki itániákon. Többen iskolatáskával jönnek, az iskolából érkeznek ide. De a gyermektömeg olyan nagy érdeklődésre mutat, hogy ez az intézmény sem lehet titok a pedagógusok előtt. Mindennek kialakulása központjában ez az ősz hajú, göndör, 40-45 év körüli volt szerzetes állt, aki most a Váci utcai templomba került. Milyen feladatot szántak neki itt? Vagy a Béketanács szorította ide vissza? 3. Azt is említettem jelentésemben, hogy a „békepapok", az „átállásukat" takargató új plébánosok közt dr. Bády Ferenc, az óbudai Lajos utcai templom fiatal plébánosa emelkedik ki. Jelenleg - taktikai szempontból - bizonyára fontos lenne, hogy Bády minél többet szerepeljen, s fontos lenne, hogy kezdeményezését átvegyék máshol. Bády imponálni tud a határozottságával. Nem lehet attól félnie, hogy ellene forduljon a templomlakó „hívek" zöme, olyan erővel s olyan formában, ami nemcsak Bádynak lenne kellemetlen, de az előbb említett taktikai érdekből nekünk sem kívánatos. A helyzet megítélése szempontjából megemlítem, hogy a Lajos utcai templomban nem Bády Ferenc beszédeinek van a legtöbb hallgatója, hanem a déli 12 órai misék vendégszónokának: Nádas Zoltánnak, ennek a színészkedő, tudálékoskodó, zagyvaságokkal handabandázó papnak, aki a példákat, hasonlatokat mindig az elmúlt úri életből veszi. Nádas Zoltán beszédeire olyan tömeg gyűl egybe (szóval csak beszédeiért mennek be a templomba), s beszédei után ugyanúgy sokan távoznak a templomból, mint ahogy ez a belvárosi főplébánia-templomban Balázs Lajos (az augusztus végén Olaszországba „távozott") plébános 12 órai beszédei alkalmával szokott lenni. Az osztályérdek, osztályharc, az osztályelfogultság odáig fejlődött, hogy a reakciós tömegek mindenben kiválóságot látnak, amiről feltételezhető valami reakciós szándék őrzése, megnyilvánulása. Ez a körülmény hozta most Nádas Zoltán szónoki népszerűségének fokozódását. Azt hiszem azonban, a mi szempontunkból nem lényeges az, hogy Bádynál a saját templomában népszerűbb szónok van. Az a fontos, hogy ünnepibb, kiemelkedőbb alkalommal való szerepeltetése vendégszónokként - más hangot indít meg a templomokban. A budapesti érseki helynök: Szabó Imre címzetes püspök, krisztinavárosi plébános. Ö szokott püspöki miséket mondani különböző pesti templomokban. Szabó miséin is prédikálhatna már Bády, nemcsak Beresztóczy miséin. Ez valamit mégiscsak jelentene. (Szabó Imre nemegyszer mutatta a közeledést népi demokráciánkhoz, de nem tudom feltételezni, hogy a hangadó reakciós papokkal szemben erélyes tudna vagy erélyes akarna lenni. A jelentés más részében nem említettem meg a Városmajorból a Váci utcai templomba áthelyezkedett „diáknevelő pap" nevét. A diákmisék, ahol vannak, majdnem mindenhol 9 órakor kezdődnek. Én legalább két misére be szoktam nézni, így a mise után nemigen van már időm érdeklődni, előbb meg alkalmam nincs erre.