Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

érdeklődött a vasárnapi miséről, de egy bizonytalan női hang a magyarul, majd néme­tül is feltett kérdésre nem tudott válaszolni, és amikor László szerbül is próbálkozott, letette a kagylót. 41 Ugyanakkor meglepő az emberek nyíltsága, őszintesége. Úgy tű­nik, hogy egyáltalán nem tartottak az idegen vagy csak látásból ismerős férfi kérdése­itől, többnyire megnyíltak előtte. Talán megnyerő modorának köszönhette László István a sikereit. A hívek és a gyerekek ügyes kikérdezésére számos példa akad a je­lentésekben. Ha például egy papnak a nevére kíváncsi, elég ha megjegyzi, hogy ko­rábban az ő iskolájában volt hitoktató, csak a nevét elfelejtette. Az ismeretség, a kö­zös múlt említése többnyire célravezető volt. 4 " Egy alkalommal László István a Sztálin halálát követő szovjetunióbeli helyzettel kapcsolatban szeretett volna véle­ményekethallani a gyóntatószékekben. Megdöbbentő, ahogyan egyik jelentésében, a papoktól „kicsikart" megnyilvánulásokról szinte kérkedve írja Szerényi Sándornak: ,,Az igazság kedvééri megjegyzem, hogy mindkettőt szinte belelovaltam ebbe a kije­lentésbe azzal, hogy nagyon panaszkodtam. Adtam a kétségbeesettel. " 43 Ha valahol az egyszerű beszélgetéssel nem sikerült a várt információt megszerez­ni, apró fondorlatokhoz folyamodott. A templomban szándékosan ott felejtett akta­táska ürügyén több alkalommal is bejutott a sekrestyébe a mise után. Egyik jelentésé­ben felháborodottan arról ír, hogy miután visszament a táskájáért, a sekrestyében azt állították, hogy nem találták meg. Csak az esti mise után kapta vissza az aktatáskáját úgy, hogy azt valószínűleg átkutatták. 44 A színleléshez tartozott természetesen az egyházi szertartáson való aktív részvétel, a közös ima, éneklés, szentáldozás és természetcsen a gyónás. Ezt a legbensősége­sebb, legbizalmasabb egyházi aktust is céljai szolgálatába állította. Betérdelt a gyón­tatószékbe, és a színlelt bűnvallomás után a maga kiszolgáltatottjává tette a papot. 45 A színészi képességek mellett teológiai ismeretekre is szüksége volt László István­nak, hiszen anélkül a papok előtt nem tudta volna a gyóntatószékben hitelessé tenni hazugságait, és nem tudott volna a templomi szertartásokról sem olyan hiteles, érté­kelő jelentést adni. Talán joggal vetődhet fel a kérdés: hogyan jegyzett meg mindent? A kor technikai színvonalán kizárt, hogy magnetofont vagy egyéb mechanikus hang­rögzítőt használt volna. A prédikációk alatt sem jegyzetelhetett. Talán közvetlenül a mise után egy padon vagy valamilyen tömegközlekedési eszközön ülve? Nem kizárt, de mégis hihetetlennek tűnik, hogy olyan jó emlékezőtehetsége lett volna, hogy min­dent megjegyezzen. 46 Ellenőrizhetetlen, hogy mennyire hitelesen adják vissza a je­lentések a prédikációkat. Talán néhol „besegít a papnak". A jelentéseket olvasva gyakran úgy tűnik, mintha László István hozzátett volna ezt-azt a prédikációhoz, a 41 Lásd II. fejezet 29. számú dokumentum. 42 Lásd II. fejezet 24. számú dokumentum. 43 Lásd II. fejezet 28. számú dokumentum. 44 Lásd II. fejezet 4. számú dokumentum. 45 Lásd II. fejezet 3., 5., I 1., 26., 36., 46. és 50. számú dokumentum. 4 A legtöbb liclycn László István idéz a prédikációkból, sőt egy alkalommal meg is jegyzi: „Követke­ző mondatát szóról szóra idézem. " Lásd II. fejezet 64. számú dokumentum.

Next

/
Oldalképek
Tartalom