Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

pap véleményéhez. Gyakran félremagyarázza, félreérti a papok megnyilatkozásait. Például, amikor a prédikációban a szeretetről, ellenségeink szeretetéről volt szó, László a jelentésben így sommázza véleményét: „Persze mindenki úgy értelmezte, hogy az ellenség szereletének hangoztatásával a közelgő változást jelzi a pap. " 47 Egy másik alkalommal a pap a lopás bűnéről beszélt. László szerint tendenciózusan, mi­vel „ nyilvánvaló lelt, hogy az államosításokra gondol"** Egy pap prédikációjában a lelki bélpoklosok három típusát különböztette meg: a rágalmazókat, a besúgókat és az elégedetlenkedőket. Mindegyiket részletesen jellemezte, de csakis múltbeli, pol­gári kori példákkal. László István sérelmezte, hogy „a besúgókat nem az osztályharc embereinek tüntette fel, hanem éjszakázó, rosszindulatú egyéneknek, akik mások csa­ládi életéi próbálják megrontani alattomosan ", 49 László és Szerényi szövegértelmezései, magyarázatai - akárcsak az általuk hasz­nált szófordulatok - valóban jellemzőek rájuk és korukra. 50 László István egy alka­lommal kihallgatta egy fiatalokból álló kirándulócsoport beszélgetését. Véleményét így summázta: „ Ügy látszik, a klerikális-reakciós fiatalság megakar előzni bennün­ket - azt is mondhatnám: le akar győzni bennünket - a kirándulásrendezésben. " Szerényi Sándor 1953. áprilisi jelentésében írja: „ ...az imperialisták kardcsörtető ké­szülődései, fenyegetőzéseik, végül de nem utolsósorban Sztálin elvtárs bekövetkezett halála, az ellenséges papok körében és ezek nyomán egyes templomok környékén a klérus befolyása alatt álló reakciós világiak körében is az úgynevezett »éhes disznó makkal almodik« alapon, bizonyos ellenforradalmi illúziók jogosságál ébreszti fel és táplálja. Vannak olyan hangok, amelyek a megnövekedeti vérszemet [sic!] mulatják, egyesek közeli változásokról ábrándoznak. László István a Szerényitől kapott feladatok elvégzéséhez többféle segítséget is kapott. A papok, templomi személyek nevének, kilétének azonosításához az egyház­ügyi előadó László rendelkezésére bocsátotta különböző listáit, jegyzékeit. 53 Néha még ezek sem nyújtottak elegendő segítséget. 54 László több alkalommal is számíthatott a különböző kerületi tanácsokon dolgozó elvtársak, némelyik iskola igazgatójának, pedagógusainak közreműködésére egyház­ügyi felderítése kapcsán. Semmilyen nyoma nincs, hogy például önszorgalmúan vet­Lásd II. fejezet 10. számú dokumentum. 4íi Lásd II. fejezet 24. számú dokumentum. 49 Lásd II. fejezet 49. számú dokumentum. 50 Néhány példa: „ lappangó klerikális-reakciós mozgalom "; „ úri népség, úri reakciósok "; „ egyházi reakció szervei - a ministránsok élcsapata "; „az ellenség meghangosoctása "; „klerikális-reakciós ra­vaszkodás "; „ a sekrestyében szabadon kiélték reakciós hajlamaikat "; „ a ministránsok elitgárdája "; „ a klerikális reakció behatolása " stb. 51 Lásd II. fejezet 22. számú dokumentum. 52 Lásd III. fejezet 4. számú dokumentum. 53 Például: Az Esztergomi Főegyházmegyei Hatósághoz tartozó budapesti plébánosok, kántorok, lel­készek, sekrestyések, káplánok névsora és lakcíme. BFL XXIII. 102. c. 11 16/6/2; Kimutatás a budapesti plébániák nagyságáról kerületenkénti felsorolásban (1953). BFL XXIII. 134. 54 Lásd II. fejezet 34. számú dokumentum.

Next

/
Oldalképek
Tartalom