Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

hatos fellépés módját, mert végképpen bebizonyosodott, hogy egyszerű írásbeli tiltakozás (melyet az illetékesek nem vesznek figyelembe, a hívőknek pedig nem jut tudomására) ma nem jelent többet a semminél. ""

4 Grősz József kalocsai érsek június 20-ra összehívta a püspöki kar rendkívüli értekezletét. A gyűlésen a püspökök a memorandum megismerése után összegezték az egyházmegyéikbenjellemző, a szerzeteseket érintő szomorú tapasztalatokat, majd Czapik Gyula egri érsek szólalt fel és kijelentette, hogy mást nem lehet tenni, mint tárgyalni. Ezt valószínűleg valamennyi püspök elkerülhetetlennek tartotta, mert „A konferencia tulajdonképpeni céljáról, hogy legyen-e tárgyalás vagy sem, kevés szó esett. A püspöki kar tagjai láthatólag egyöntetűen a tárgyalások szükségessége mellett voltak, és a kérdés ilyenformában nem is vetődött fel. Világosan látszott azonban az is, hogy ezt a legújabb lépést a kormány felé megalázkodásnak tekintik, azonban most ők is látják, hogy ebben a helyzetben más út nincs, és ezt a lépést meg kell tenniük. " 15 A gyűlésen elhatározták, hogy Grősz József kalocsai érsek személyesen adja át Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszternek a püspöki kar levelét a kormánnyal megindítandó tárgyalások érdekében. Darvas megkérdezte Grősz érseket, hogy a püspöki kar küldötteinek tárgyalási szándéka csakis a szerzetesek ügyére vonatkozik-e. Grősz azt válaszolta, hogy ha „okos dolgokkal jönnek, akkor egyébre is"."

6 A Magyar Népköztársaság kormányának képviselői és a Magyar Katolikus Püspöki Kar küldöttei közötti tárgyalások 1950. június 28-án kezdődtek meg és két hónapig tartottak (összesen hét alkalommal találkoztak a tárgyalófelek).

117 A megbeszéléseken a katolikus egyház képviselői teljesen kiszolgáltatott helyzetben voltak a kormány megbízottjaival szemben. Rákosiék a tárgyalások alatt végig naprakész információkat kaptak a püspöki kar taktikájára, elképzeléseire, hangulatára vonatkozólag a püspökök köré beépített ügynök(ök)től. Kiszolgáltatott helyzetben volt a püspöki kar azért is, mert a tárgyalások alatt sem szűnt meg az egyházra nehezedő nyomás, sőt a békemozgalom révén még fokozódott is. A csehszlovákiai Velehradon július 3-án mintegy 200 000 katolikus hívő, majd Luhacovicén 453 katolikus pap gyűlt össze, hogy kinyilvánítsa békevágyát. „Kijelentjük, hogy teljes mértékben a béke szolgálatában állunk azok oldalán, akik a szoci114 Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje. München, 1988, 67. p. 115 Történeti Hivatal O- 13 405/1. 235. p. 116 Történeti Hivatal 0-13 405/1. 237-238. p. 117 A tárgyalásokon a Kormányt Rákosi Mátyás, Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter és Veres József belügyi államtitkár, a katolikus egyházat pedig Grősz József kalocsai érsek, Czapik Gyula egri érsek, Hamvas Endre csanádi püspök, Sárközy Pál bencés apát, Sík Sándor piarista, és Schrotty Pál ferences rendfőnök képviselte. A tárgyalások menetét a Gergely Jenő által kiadott jegyzőkönyvekből és egyéb dokumentumokból lehet végigkövetni. Vö. Gergely Jenő: Az 1950-es egyezmény és a szerzetesrendekfeloszlatása Magyarországon. Bp., 1990. A jegyzökönyvek és a közölt dokumentumok mai őrzési helye: MOL XIX-A-21-c. Állami Egyházügyi Hivatal-Adattár. 00221/1950.