Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
c) Dobri 189 bazilikái káplán és szónok. Útmutatása ez volt: „Abban aligha téved, hogy új helyzet állt be s minden jó katolikusnak meg kell fontolnia most, hogy nem kell-e erősítenie eddigi magatartását. A pillanatnyi ingadozás nem bűn, ha katolikus lelkiismeretességre és felelősségtudatra vall. Az első feladat az imádkozás: a Szentlélek segítségének kérése s a feltétlen bizalom abban, hogy az egyház megmutatja a helyes utat. Az egyház papjai bizonyára módot találnak arra, hogy híveikkel közvetve vagy közvetlenül érintkezzenek. A hívek nem maradnak tanács és támasz nélkül, ha ők is keresik papjaikkal a szoros kapcsolatot. d) Ohmacht Nándor piarista. Azt senki nem állíthatja, hogy az egyház szabadsága megvan. Még csak program hangzott el, s a programból nem lehet látni a továbbiak alakulásának útját. A beígért új módszer - a türelem szelleme - majd csak a gyakorlatban mutatkozik meg. Mi nem utasítjuk vissza előre a közeledést. De a problémáktól, az aktivizálódástól most nem szabad elzárkóznia a hívek tömegének, a mi nagy többségünknek. Szembe kell nézni a helyzettel és meg kell fontolni a helyzetet s a katolikus kötelességeket. Meg kell jegyeznem, hogy a papok közül csak Sebő László ment neki önszántából, gátlás nélkül a problémának. Csak Sebő mondta ki nyersen, amit gondolt. A többinél a gyónónak kissé erőltetnie kellett - helyesléssel iparkodott elősegíteni -, hogy nyilatkozzanak. Úgy látom: a gyóntatószéki megfigyelést folytatni kell pár nap múlva. 2. A prédikációk nem foglalkoztak az expozéban bejelentett változásokkal. A napi evangélium témájával foglalkoztak, mind annál maradtak. Egyéb érdekesség dr. Medvigy Mihály prédikációjában volt. A csodálatos kenyérszaporításról 190 beszélt s ezt általánosította: ma is meglevőnek állította be. Hivatkozott a búzaszem példájára 191 (egy búzaszemből 100 lesz a termésben), majd áttért a szellemi életre. Feltette a kérdést, hogy a katolikus életelvekről ma is annyit tanítanak-e, mint régen. Nem, ma sokkal többet, hiszen az életkörök, életmódok azóta gazdagon gyarapodtak. Nagy fejlődés ment végbe az életelvek megvalósításában s ez a fejlődés nem dialektikusan ment végbe. Ez is csoda, hiszen itt arról van szó, hogy önmagában fejlődött az eszme, nem dialektikusan - ellentétben -, mint a gazdasági, társadalmi és szellemi élet minden egyéb területén... Feljegyeztem ezt, mivel annak jele, amiről nemrég értesültem: a piaristák maguk is, tanítványaik is ki akarnak tűnni a marxizmus ismeretével, hogy ezzel is biztosítsák gimnáziumuk fennmaradását. (Persze, ez a terv még előbbi formájában nyilvánult meg, ezúttal Medvigy beszédében. A terv, az elgondolás nem az expozéval kapcsolatban jött létre.) Helyesen: Debrci Vilmos. 190 Ez az evangéliumi rész hat változatban szerepel a Szentírásban: Mt 14,13-21; 15,32-39; Mk 6,30-44; 8,1-10; Lk 9,10-17; Jn 6,1-15 191 Mt 13,1-23; Mk 4,1-20; Lk 8,4-15
