Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
A prédikációt Nagy Béla görög katolikus lelkész tartotta. Nagyhangú szónok, a túlzó ünnepieskedés és jólnevelt rajongása hangján beszélt Mária szívéről, Jézus szívéről s az emberek szívéről. Mindez hitbuzgalmi vonalon maradó, papos elragadtatás volt. Realitáshoz, mai téma, mai példa szemléltetéséhez nem árult el hajlandóságot. Egyszer a pénz hatalmát említette, az emberek vágyakozását felfelé, mind nagyobb szerepre, hatalomra. Szóval a polgári hiúságokat, életformákat. De olyan kis töredék volt s annyira papos szólam volt ez, hogy nem is lehet megállapítani: vajon szükkörüségnek vagy ártó szándéknak kell-e tulajdonítani azt, hogy Nagy Béla nem ismeri el a megújhodás tudomásulvételének szükségét. Beszédéről eleve bizonyos volt, hogy nem fog zavart okozni, nem old meg „kényes feladatot". Érzelmeskedő nagyhangúságot hoz. 3. Mindenütt fél 9-9 órára tették az úrnapi körmenetet. így nehéz volt választanom, hogy melyik legyen az egyetlen templom, ahova eljuthatok. 8 óra előtt a pesti ferenceseknél érdeklődtem. Azt a felvilágosítást kaptam, hogy a Belvárosban csak a főplébánia-templomban lesz körmenet 9 órakor. Erdekeit volna ez, de mégis a Kun utcai Rita-templomba mentem. Itt a mai alkalomra nemcsak a templom telt meg zsúfolásig, de tele volt az udvar is egészében. A kislányokat szülőik tényleg felkészítették arra, hogy „méltóképpen" szórjanak fehér és színes virágot a körülhordozott oltáriszentség elé. „Méltóképpen" - azaz szép fehér ruhába voltak öltöztetve. Kisiskolás lányok szórták a virágot. Hosszú sorban haladtak, a fiúknál megint sokkal többen voltak. Fiú talán 100 sem volt, leányka kb. 5-ször annyi. „Fülöp atya" haladt a sorok mellett, de nem egyedül ügyelt fel: rajta kívül még sok nő végezte ezt a feladatot. A felügyelő asszonyok legtöbbje szülő lehetett (gyermeke mellett haladó szülő), de fontoskodtak a rendezésben a Rita-templom asszonygárdájának más tagjai is. Ezt arról lehetett megítélni, hogy nem ugyanazok mellett haladtak a körmeneten végig. Időnként előre vagy hátrább kerültek. A másik jelenség az volt, hogy 12-13-14 éves lánykák mellett olyan asszonyok ügyeltek fel, akik fiatalabbnak látszottak annál, hogysem már ilyen gyermekük lehetne. Volt apáca - megítélésem szerint - nemigen lehetett a felügyelők közt. A minden klerikális feladatra kész (nemcsak ilyen felügyelői, szerepre vállalkozó) nők száma is, ügybuzgósága is nyilvánvalóan növekedett a Kun utcában. Valószínű, hogy ezek igyekeznek majd az új iskolaévi szülői munkaközösségekbe befurakodni s ott a klerikális reakció érdekeit képviselni. Valószínű ez, mivel úgy tapasztaltam ma, hogy a tanítónőkkel máris van kapcsolatuk. Amikor a körmenet visszatérésére vártam, azt mondtam egyik asszonynak: „Az itteni virágárusoktól vett virágot mind az oltáriszentség elé szórták a leánykák. Bizonyára sok olyan van a tanítónők közt is, aki ideadná szívesen a virágot, amivel tanítványai köszöntik őt a mai pedagógus napon. 159 " - „Igen - felelte az asszony -, a tanítónők néhány kivétellel igen szépen viselkednek. Azt nem kívánhatjuk tőlük, hogy a templomi és egyházköz-
