Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

zug „nemleges" jelentések. Sajnos nemegyszer nyilvánul meg ez a szellem a káderezésekben

158 is. Jellemző példát említek most erre. 1. Jávorka Péter a XIV. kerületi tanács oktatási osztályának vezetője, használható képzettségével, találékonyságával gyakran igen jól helytálló, tudatos elvtárs. Fiatal ember. Múltkor jelen voltam, amikor káderezést diktált két nevelőről. Mindkettőnek tanítómunkáját azzal jellemezte, hogy „igen lelkes". Ez a jelző éppen arról nem mond pontosat, amit mi tudni szeretnénk. A befejezés mindkét jellemzésben az volt. „Politikailag képzetlen, de megbízható." Azt hiszem: elképesztő ez a felületesség és elhamarkodás. Miben áll, milyen fokú a nevelők (egyik igazgatóhelyettes is volt) képzetlensége. S lehet-e ilyen természetesnek minősíteni azt, hogy valaki képzetlen és mégis megbízható? Hiszen nemcsak a képzetlenek, de a gyöngén képzettek is könnyen visszaesnek. S innen a dolgok teljes elbagatelíizálására mutat-e az, hogy két nevelő egymás után lediktált jellemzésében a legfontosabb rész betűről betűre ugyanaz? 2. Szombaton részt vettem a júniusi Mária-litánián, amit most a Haller téri nagytemplomban tartottak. Tele volt, ha nem is zsúfoltságig, a templom. A litánia, illetve a megelőző énektanítás (Könnendi) és olvasóimádkozás előtt egy órával beültek már az asszonyok. Mások pótszékeket hordtak át a plébániáról a templomba. Közben tereferélés volt. Asszonyok a piac drágaságát emlegették. Helyeseltek annak az asszonytársuknak, aki a papírbegyüjtést mint a gazdasági és termelési csőd biztos jelét állította be. Ez valahogy olyanformán hangzott, mintha paptól eredne az egész panasz és méltatlankodás. Mert arról volt szó, hogy a beadott papírtömegben - a hivatalos papírok közt s a levelezésekben - kutatni fognak majd az államvédelem emberei. S elkobozzák a hittudományi könyveket. Jól el kell dugni a jó olvasmányokat - a katolikus regényeket, hogy aztán tovább lehessen adni egymásnak. Másvalaki arról beszélt, hogy „ezeknek" (vagyis a kommunistáknak) állandóan bajuk van a békepapokkal is. „Hála Istennek, hogy nem lehet bízniuk a békepapokban sem." A templom melletti padokon ültek vagy a fűben telepedtek le. Azt nem lehetett megállapítani beszélgetésükből, hogy a plébániával - pontosabban a plébánossal - milyen viszonyban vannak, milyen erős és mire terjed ki kapcsolatuk. Otthonosak voltak a plébánián, de nem mutattak olyan tájékozottságot a papok dolgairól, mint ahogy ez a krisztinai s a Kun utcai szentasszonyoknál megvan. Közben a fűre hevert férfiakkal beszélgettem. (Köztük egy vasutasruhás s egy iparostanuló-ruhás is volt.) Az árakról, a kereseti viszonyokról beszéltek. Egyik megállapította, hogy a kommunisták azokat a tereket nem hozzák rendbe, amelyek - mint ez is - templom mellett vannak. - Nagyobb lázadozásuk, kirontásuk [sic!] nem volt. A Béke Világtanácsát hasztalan említettem; ez nem túlságosan érdekelte őket. Rajtuk, beszédükön nem érzett meg az, hogy panaszaikat paptól vették volna át, s hogy eredetileg pap fogalmazta volna meg ezeket. - Iskolás gyermek kevés volt a templomban. Káderezés: politikai vagy szakmai értékelés céljából történő kikérdezés.