Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

zug „nemleges" jelentések. Sajnos nemegyszer nyilvánul meg ez a szellem a kádere­zésekben 158 is. Jellemző példát említek most erre. 1. Jávorka Péter a XIV. kerületi tanács oktatási osztályának vezetője, használható képzettségével, találékonyságával gyakran igen jól helytálló, tudatos elvtárs. Fiatal em­ber. Múltkor jelen voltam, amikor káderezést diktált két nevelőről. Mindkettőnek taní­tómunkáját azzal jellemezte, hogy „igen lelkes". Ez a jelző éppen arról nem mond pon­tosat, amit mi tudni szeretnénk. A befejezés mindkét jellemzésben az volt. „Politikailag képzetlen, de megbízható." Azt hiszem: elképesztő ez a felületesség és elhamarkodás. Miben áll, milyen fokú a nevelők (egyik igazgatóhelyettes is volt) képzetlensége. S le­het-e ilyen természetesnek minősíteni azt, hogy valaki képzetlen és mégis megbízható? Hiszen nemcsak a képzetlenek, de a gyöngén képzettek is könnyen visszaesnek. S in­nen a dolgok teljes elbagatelíizálására mutat-e az, hogy két nevelő egymás után ledik­tált jellemzésében a legfontosabb rész betűről betűre ugyanaz? 2. Szombaton részt vettem a júniusi Mária-litánián, amit most a Haller téri nagy­templomban tartottak. Tele volt, ha nem is zsúfoltságig, a templom. A litánia, illetve a megelőző énektanítás (Könnendi) és olvasóimádkozás előtt egy órával beültek már az asszonyok. Mások pótszékeket hordtak át a plébániáról a templomba. Közben tereferé­lés volt. Asszonyok a piac drágaságát emlegették. Helyeseltek annak az asszonytársuk­nak, aki a papírbegyüjtést mint a gazdasági és termelési csőd biztos jelét állította be. Ez valahogy olyanformán hangzott, mintha paptól eredne az egész panasz és méltatlanko­dás. Mert arról volt szó, hogy a beadott papírtömegben - a hivatalos papírok közt s a le­velezésekben - kutatni fognak majd az államvédelem emberei. S elkobozzák a hittudo­mányi könyveket. Jól el kell dugni a jó olvasmányokat - a katolikus regényeket, hogy aztán tovább lehessen adni egymásnak. Másvalaki arról beszélt, hogy „ezeknek" (va­gyis a kommunistáknak) állandóan bajuk van a békepapokkal is. „Hála Istennek, hogy nem lehet bízniuk a békepapokban sem." A templom melletti padokon ültek vagy a fű­ben telepedtek le. Azt nem lehetett megállapítani beszélgetésükből, hogy a plébániá­val - pontosabban a plébánossal - milyen viszonyban vannak, milyen erős és mire ter­jed ki kapcsolatuk. Otthonosak voltak a plébánián, de nem mutattak olyan tájékozottsá­got a papok dolgairól, mint ahogy ez a krisztinai s a Kun utcai szentasszonyoknál meg­van. Közben a fűre hevert férfiakkal beszélgettem. (Köztük egy vasutasruhás s egy iparostanuló-ruhás is volt.) Az árakról, a kereseti viszonyokról beszéltek. Egyik megál­lapította, hogy a kommunisták azokat a tereket nem hozzák rendbe, amelyek - mint ez is - templom mellett vannak. - Nagyobb lázadozásuk, kirontásuk [sic!] nem volt. A Béke Világtanácsát hasztalan említettem; ez nem túlságosan érdekelte őket. Rajtuk, be­szédükön nem érzett meg az, hogy panaszaikat paptól vették volna át, s hogy eredetileg pap fogalmazta volna meg ezeket. - Iskolás gyermek kevés volt a templomban. Káderezés: politikai vagy szakmai értékelés céljából történő kikérdezés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom