Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

Kassai többször tapasztalhatta, hogy kifelé sem vagyok reakciós, mégis elmondta ezt nekem. Társaival nincs valami különös barátságban, mert folytonosan az a téma, hogy ki dolgozik többet, ki kap több mellékeset. Azt nem hiszem, hogy tanulókkal érintkezése volna, s nekik beszélne ezekről. Viszont az nem valószínű, hogy ezeket az „információkat" ne terjesztené, s ne kapná valahonnan. Nem lehet kivételes az, hogy nekem erről beszélt. Amikor Elvtárssal beszélhetek, majd szóba hozom Kassai ügyét. Egyelőre azt iparkodom megtudni, hogy van-e kapcsolata pappal vagy régi rendőrtisztekkel. László István 29. 1953. május 17-i jelentés MÁJUS 17. Most a fontosság és sürgősség rendjében közlöm feljegyzéseimet. 1. Amikor az örmény kápolna

136 miséjéről érdeklődtem, megtudtam, hogy az önnény lelkész 17-én az Egyetemi-templomban fog misézni. Arra következtettem, hogy all órai misét a jezsuita fogja mondani. Úgy is történt. A prédikációnak már az elején megérzett, hogy jezsuita a szónok. Az Atyaistenről és Fiúistenről röviden, a Szentlélekről hosszan beszélt. A Szentlélek az isteni szeretet nagyságával telített lélek. A Szentlélek igazi szeretetre segíti és vezeti a keresztény lelkiséget. Az igazi szeretet hősiességet is jelent, hősi odaadást Istennek. (Itt szenvedélyesen, hangosan, szinte kiabálva folytatta.) Addig ne beszéljenek békéről, amíg materializmust tanítanak, az embert lealacsonyítják, elszakítják Istentől. Isten nélkül nincs jó a földön. - Közben az „igazság, igazságosság, igazságtalanság" szavakat is többször hangsúlyozta. Az igazságtalan üldöztetés példáit említette. Igazságtalanul üldözték az örményeket magas kultúrájukért. Minket pedig ma üldöz és pusztít a történelmi igazságtalanság... A finom, gazdag Nyugat, a drága, nagy kultúrájú Nyugat nézi, hogy szenvedünk az igazságtalanságokban. Csak éppen tudomásul veszi, hogy ezreinket pusztítja, öli az igazságtalanság. (Ez a rész nem illeszkedett bele az összefüggésbe, nem tette világossá, hogy mit akar mondani. De bizonyos, hogy szó volt ezrek megöléséről. S a jezsuita pontosan ezekkel a szavakkal említette - kissé gúnyolódva említette - a finom, gazdag Nyugatot. Majd arról szólt, hogy mi is hajlamosak vagyunk a hitbeli renyheségre. Sokan mondják, hogy ők hisznek Istenben, hisznek az egyház isteni rendelésében, de azt mondják, hogy nincs szükség papokra, a külön egyházi rendre. Milyen eltévelyedés, milyen szörnyű lelkiismeretlenségre vall ez a felfogás! Luther

137 bűnére, a protestantizmus rontására emlékeztet az ' Lásd a templomok jegyzékét a TV. fejezetben. 137 Luther Márton (1483-1546) reformátor. 1508 óta a wittenbergi egyetem professzora, 1517. október 31-én a wittenbergi templom kapujára függesztette ki 95 pontból álló téziseit a búcsúcédulák ellen, az egyház megújítása érdekében. Innen veszi kezdetét a reformáció.