Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

dossággal teljesítsük, ezek alapján Isten megadja a kegyelmet, hogy tisztán lássunk minden kérdésben, s kétségeink közben is rátaláljunk önmagunkra, lényünk jobb részére." Megemlítettem, hogy azt hallom: „Szovjet-Oroszországban felbomlott a rend, s a hadifoglyok már anélkül jönnek haza, hogy bárhol feltartóztatnák őket." Kérdeztem: „Nem kell-e felkészülnünk bátrabb kiállásra?" - A felelet: „Csak az imádság, csak a gyakori szentgyónás, szentáldozás, az állandó templomlátogatás szerezheti meg azt a kegyelmet, hogy ezekben a problémákban eligazodhassunk." - A pap nevét nem sikerült megtudnom. Nem Galambos, nem Szappanyos és nem Takách volt. 6. Más gyóntató székekben is voltam, mindenütt ezt az elzárkózást tapasztaltam. Elzárkózást a hitbuzgalomnak mint egyetlen életmegoldásnak ajánlásába. Szinte úgy hatott, mintha központi irányításra vették volna fel ezt a magatartást. Némileg így hatott az is, amit szintén hallottam párszor: „Isten malmai lassan őrölnek." Ezzel valahogy messzebb jutottak az őszinteségben, mert ezt úgy értették, hogy Isten malmai lassan megőrlik a kommunistákat. Ketten ismételték az azonos megfogalmazást. Hangsúly van a „lassan" szón, de még hangsúlyosabb a „megőrlik" vagy „őrölnek". Meglesz ez bizonyosan. A másik úgy fogalmazta meg ezt: „Megnyugvásban, lelki felemelkedettségben kell várnunk erre." Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy mindkettőt szinte belelovaltam ebbe a kijelentésbe azzal, hogy nagyon panaszkodtam. Adtam a kétségbeesettet. Az első formulát Zsidai Domonkos templomi káplán, a másodikat a kelenföldi idős pap (nem Doroszlai) használta. A megértőt játszotta vagy mutatta Debrei káplán a Bazilikában. Ilyennek találtam a gyóntatások tónusát. A prédikációkban igen kevés volt a közeledés hozzánk. Legtöbbje semmi ilyen hajlandóságot nem árult el. Határozatlan, bizonytalan, jelentéktelen közeledés volt Galambos kelenföldi kápláné, de a többiben még ennyi sem volt. Külön említhető Horváth Richárd múlt heti prédikációja, amely felszínre hozott kérdéseket, de nem fejtett ki - a szándékot megértetőn ki sem mondott - semmit. Inkább távolodásnak hatott, mint közeledésnek. Tartalmát múlt feljegyzésemben ismertettem. 7. Amit az 5. részben Szovjet-Oroszországról megemlítettem, azt Kassai Ferenc nyugdíjas rendőrőrmestertől, iskolánk egyik hivatalsegédjétől hallottam. Kassai csöndes, megrögzött reakciós. Valami rokona jött meg szovjet-oroszországi hadifogságból. Ez beszélte, hogy Sztálin halála óta négy párt van Oroszországban. Minden rend felbomlott; az anarchia teljessé vált. A hadifoglyokat nem tartóztatja fel a hazatérésben senki. Kassai elbeszélése szerint Gottwald Malenkov elvtárs mellett volt a Sztálin-temetésen. Egy merénylő Malenkovra akart rálőni, de eltévesztette a célt, s helyette Gottwaldot ölte meg a golyó.

135 Sztálin temetésén semmiféle merénylet nem történt. A híresztelésnek az adhatott alapot, hogy Klement Gottwald, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, 1953. március 14-én, 9 nappal Sztálin halála után hunyt el.