Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

Domonkos-templomban, a Ritában, Albertfalván, a Városmajorban, a budai ferenceseknél - mindenütt azt mondják, hogy az idén lényegesen nagyobb az elsőáldozók száma a tavalyinál. A cisztercita templomban fényképezés nem volt. Megkérdeztem egy anyát erről. Azt mondta: „Külön fényképet csináltatunk, de csoportképre nincs semmi szükség. Csináltatunk olyan képet is, amin a baráti családok gyermekeivel együtt van a mi apróságunk, de házmestergyerekek képeire igazán nincs szükségünk." Horváth Richárd tartotta a misét. Felolvasta a pásztorlevelet az elsőáldozók miséjén. Úgy értesülök, hogy ezt tették másutt is, ahol ma volt az elsőáldoztatás. 2. Az ilyen mise sokáig tart. Ez majdnem két óráig tartott. Közben kimentem Albertfalvára, ahol a 9 órás diákmisén kb. annyi fiú és annyi lány volt, mint az elmúlt hetekben. Mintha kevesebb fehér bóbita lett volna a lányok hajában, mint az előbbi alkalommal. Többen jöttek elkésve. Ezek egy része beállt a sorba, más részük nem próbálta meg ezt: hátrább ült vagy állt valahol. Ezt olyanok is tették, akik nem késtek el. Ez a dolog úgy hat, mintha a sorbaállítottak valami nyilvántartóban fel lennének jegyezve, olyan szívgárdafélét alkotnának. Megállapításom szerint most nem az a két asszony látta el a felügyeletet, aki múltkor szerepelt. Gyermekükkel érkeztek ezek is, de amikor helyükön megálltak, aztán már nem a saját lányukra vagy fiukra ügyeltek, hanem a nekik jutott részre. Bizonyos rendszert, szervezettséget lehet sejteni a gyermekgondozásban. Erre vall annak módja és rendje is, ahogy a gyermekek a szószék felé fordulnak, s azt körülveszik, amikor Teész Imre felmegy. - Persze, mindebben a bizonyosságot az iskolaigazgató s a nevelőtestület deríthetné fel könnyen, ha szándékában volna ilyesmi. 3. A Pamutipar Fehérvári úti kultúrházában s az udvaron legalább 60 gyermek (nagy részben úttörőruhás) játszott vagy beszélgetett, amikor az autóbusz ott elhaladt. Az albertfalvai általános iskolára teljes csend - az elhagyottság teljes csendje borult, amikor a templomban s a templom körül ugyancsak sok volt a gyermek. Feljegyzem, hogy a 8 órás mise után egy csoportban 16 gimnazistakorú fiú és lány maradt együtt vidám tereferére. Úgy látszik: a gimnazisták a 8 órai misére járnak, ha nem is olyan szervezetten. Gimnazistákat ugyanis a 9 órai diákmisén is látni. Hátul állnak a padok mögött. 4. Doroszlai plébániájára jellemző az az apróság, hogy a mai alkalommal, amikor a választásokkal kapcsolatos pásztorlevelet olvasták fel, a megelőző részt: a plébániai híreket nagyon is hosszú 1ère eresztették. A májusi Utániakkal kapcsolatos hirdetményben Szűz Máriáról néhány strófányi lírát zengedeztek. Ebben a templomban a békéről szó csak annyiban esett, hogy kihirdetik: az esti misék előtt (1/2 7 órakor) rózsafüzért imádkoznak a „népek békéjéért". Igaz, hogy a békéről más templomokban is csak ezen a módon emlékeznek meg, nem a prédikációkban. 5. Kelenföldön bejutottam egyik pap gyóntatószékébe. Tartózkodóan, óvatosan viselkedett. Azt mondta: „Az a fő, hogy vallási kötelességeinket odaadóan és nagy gon-