Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

4. Végül elmondta, hogy május 19-én egész nap egyénileg s a szülők jelenlétében vizsgáztatni fogja az apróságokat „mindabból, amit tudniuk kell, hogy az első szentáldozás kegyelmében méltóképpen vehessenek részt, ennek a szentségnek kegyelmében változhatatlanul megmaradjanak". Kérte a szülőket, hogy legyenek segítségére: beszéljék meg egymás közt a beosztást, s látogassák le az itt meg nem jelent szülőket; így majd elérhető lesz, hogy a szülők - legalábbis az édesanya - jelenlétében történő vizsgáztatás egy teljes napon befejeződjék. Ismételte, hogy minden gyermekkel a szülő jelenlétében s egyénileg kíván foglalkozni a vizsgán. 5. Persze, ez a vizsga is jó lesz arra, hogy embereket minél szorosabban kapcsoljanak magukhoz s mindenféle misszióra - politikaira is - aktivizálhassák őket. Az sem lehet egészen mentes a taktikázástól, hogy politikai vagy hatósági beavatkozásra Szappanyos egyáltalán nem hivatkozott. Az meg éppen nem valószínű, hogy Szappanyos vagy még inkább: Takách csak hitbuzgalmi érdekből akarná magához kapcsolni az embereket, s hogy politikai szempont máris ne játszana itt közbe. Jellemző a hívek buzgalmára Szappanyos káplánnak az a bejelentése, hogy az elsőáldozásra jegyeket fognak kiadni s a templomba (ott áldoztatják meg a gyermekeket, nem a kiskápolnában), felnőttek csak jeggyel léphetnek be. 6. Elvtársat, de Kádár Erzsébet elvtársnőt is érdekli, hogy kik azok a fontosabb vagy iskolavezetői állást betöltő budapesti pedagógusok, akik a klerikális reakcióval meleg, erős kapcsolatot tartanak fenn. Domanick Imréné, a XVI. kerületi (cinkotai) tanítóképző mennyiségtantanára fiát a piarista gimnázium II. osztályába járatja. Domanickné férje mérnök. Domanickné tudja, hogy a piarista gimnáziumban kapott érettségi bizonyítvány az egyetemi felvétel ügyében ma nem jelent előnyt. - A fiút papi gimnáziumban taníttatja mégis. Töprenkedett ezen, de nem tudott mást határozni - mondta. A véletlen gonosz tréfája, hogy nemrég ugyanitt tanított - a szocializmus építése, a kommunizmus építése iskoláinak jövendő tanítónőit éppen pedagógiára és pszichológiára tanította Kovács Ferenc volt cisztercita, aki a „felszentelés" előtt kilépett ugyan, de bizonyos vaskalaposságot nagyon is megőrzött egész magatartásában, gondolkodásában. Jellemző, hogy Kovács Ferenc nem pedagógia, hanem latin szakos tanár volt, s felesége mint alkalmi tanítónő katolikus hitoktató volt, amikor ez még lehetett. 7. Windisch István, a budapesti Vörösmarty Gimnázium igazgatója, cisztercita tanárnak készült s kilépett a felszentelés előtt. Windisch nem szerelemből lépett ki (mint ahogy Donászy közvetlenül a tanári szakvizsga előtt otthagyta a piaristákat), de kilépése mégsem jelentett olyan elvi fejlődést, olyan természetű felismeréseket s olyan tudatosodást, hogy ne lenne kétségünk aziránt: lehet-e múltja után alkalmas a szocialista nevelés egy igen jelentős iskolájának vezetésére. Ennek a múltnak ugyanis még egy kényes problémája van. Az I. világháború után Nagykátán tanítottam a polgári iskolában. Windisch, akit abban az időben még szerze-