Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

2. Ezen az esti hittanmagyarázaton az elsőáldozás előkészítéséről beszélt a kb. 100-110 szülőnek Szappanyos káplán, akit nagyon szeretnek. Szappanyos először végigment a padok mellett s összeszedte az anyakönyvi kivonatokat, amikből megállapítja, hogy az elsőáldozók vallási, származási ügye rendben. Egy füzetbe be volt írva minden gyermek neve, szülői neve és egyéb adatok. Oda jegyezte fel azt is, hogy katolikus vallásuk igazolva van. Egy túlbuzgó asszony megjegyezte, hogy a gyermekek vallását az iskolában is nyilván kellene tartani s hogy nyilván is tartják majd újra. A mindenkivel kedveskedő Szappanyos erre nem szólt semmit. Egy másik túlbuzgó asszony ezt a megjegyzést hangoztatta: „Milyen kár, hogy a szentáldozás után nem lesz közös reggeliztetés. Nem engedik meg. Sajnos, hogy ezt kellett megérnünk, s hogy ilyeneket kell megérnünk napról napra." Szappanyos azt válaszolta, hogy megengednék a közös reggelizést, de nincs hely, ahol megrendezhetnék. Az udvaron nincs hely, a templom kertjében nem tudnak asztalt felállítani. Ennyi (kb. 200) széket nem lehet szerezni, kölcsönkérni a hívektől. De fényképezés lesz. Egy-egy ilyen csoportkép örök emlék a gyermekeknek; drága kincs akkor is, ha már felnőtté lesz. Beszédében - helyesebben: a megbeszélésen - is erről s ilyesmiről volt szó. Az asszonyok boldogan helyeseltek Szappanyosnak, amikor az „első szentáldozás" nagy kegyelméről beszélt. Kérte a szülőket, hogy áldozzanak gyermekükkel együtt. Hangsúlyozta, hogy emlékül képet is adnak a gy enne kéknek. Sajnálja, hogy nem tudtak egy fonna képet szerezni. Ne vegyék szándékos megkülönböztetésnek, hogy egyik kép nagyobb lesz a másiknál. Ne fájjon az „apró emberkéknek" sem ez. Gondoskodjanak erről a szülők. - Valaki megjegyezte: „A barátnők gyermekeinek tessék egyforma képet adni" - „Úgy lesz" - mondta Szappanyos és dicsérte, hogy igen hasznos, okos megjegyzés volt. Ebből és általában mindabból, ami itt, ezen az estén megnyilatkozott, az vált nyilvánvalóvá, hogy Szappanyos, vagy a plébánia állandó kapcsolatot tart fenn az asszonyokkal s mozgósítja is őket bizonyos célokra. Most az volt a kérése, hogy a mai esti megbeszélésen rész nem vett szülőknek - kb. az elsőáldozók szülői 1/3-ának - adjanak tájékoztatást az asszonyok, akik ilyen buzgólkodással rendszercsen foglalkoznak, s akiknek „templomsegítők" elnevezéssel a májusi utániak sorában külön ájtatosságot rendeznek. Az egyik asszony jeleskedni, szerepelni akart s azt mondta, hogy jó volna magánvállalkozó fényképésszel dolgoztatni. így kellene megcsináltatni a képet. Szappanyos eleresztette a füle mellett ezt a megjegyzést. Egyáltalán - mindenképpen iparkodott éleszteni, fokozni a szeretetteljes hangulatot, de reakciós színezetű megjegyzésekre nem reagált ezúttal. 3. Beszédéből egyetlen részt emelek ki. „Ha semmi mással nem tudnánk bizonyítani Isten létezését, a hit világfenntartó, csodálatos, isteni erejét, csak azzal a boldogsággal, azzal a figyelemmel, értelmcsséggel, amivel az »apró emberkek« részt vettek az elsőáldozásra előkészítő tanításokon, akkor is megdönthetetlen lenne a természetfeletti erők valósága, a megváltás titka, az örök élet csodája."