Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

1953. április 19-i jelentés ÁPRILIS 19. Feldolgozva. Kivonatolás után lerakandó.

100 Múlt vasárnap Bády templomában figyeltem meg a dolgokat, a Bécsi úti (Devánszky) templom diákmiséire éppen csak benéztem. Impresszióm az volt, hogy sem a középiskolások 8 órai miséjének, sem az általános iskolai tanulók 9 órai miséjének nincs diákmisejellege. Tanulók csak annyian, vagy nem sokkal többen vannak, mint általában a miséken. Ezúttal sem kellett lényegesen módosítanom véleményemet. Láttam ugyan egy lányt és két fiút, akik rendezőként fontoskodtak, jóval a mise előtt érkeztek s mindjárt tárgyalni, szerepelni kezdtek. Egyeseket a kórusra küldtek, másokat gyóntatókhoz irányítottak, de mindez nem vallott jelentősebb szervezettségre. Valami figyelemre méltó jelenség volt mégis. Két csoport érkezett - mindegyikben 4-5 diák - úttörőnyakkendő nélkül, de kirándulásra öltözötten jöttek. Kint a templom előtt is volt egy ilyen csoport. Pappal nem beszéltek; nagyobb fiúk váltottak pár szót velük a sekrestye előtt. Aztán villamosra ültek. A Lajos utcai templomban, s villamosmegállóknál több helyen láttam kirándulásra induló fiúkat kis csoportokban. A fclsö-krisztinai templomhoz vivő 59-es villamoson nagyobb fiúk és lányok 12-15 tagú kirándulócsoportjával akadtam össze. Tréfálkoztak, hangoskodtak; a fiúk hősködtek, hogy nem mentek fémgyűjtésre. Egyik lány udvariaskodott, s átadta nekem a helyét. így melléjük kerültem, s jól hallottam, hogy a fémgyűjtésen gúnyolódtak s azokon az iparostanulókon, akik egy-egy közbeeső ház előtt a fémgyűjtéssel bajlódtak. Úgy látszik, a klerikális-reakciós fiatalság meg akar előzni bennünket - azt is mondhatnám: le akar győzni bennünket - a kirándulásrendezésben. Úttörőnyakkendős kirándulókkal ma nem találkoztam. 2. A Lajos utcai templomban bejutottam a fiatal hitoktató káplán gyóntatószékébe. Amikor említettem, hogy családi körömön kívül is szívesen teszek szolgálatot a katolikus gyennekgondozás ügyének, a káplán (nevét múlt vasárnapi feljegyzésemben közöltem; azt hiszem: Gilányi Ottó

101

) azt mondta: ennek könnyű a sorát ejteni. Hivatkozott a mai evangéliumra, amelyben az áll, hogy a „jó pásztor" ismeri nyáját.

102 „Nekünk is ismerni kell - mondta - nyájunkat, nemcsak a gyermekeket, hanem azok szülőit is. Beszélnünk kell a szülőkkel, egyelőre nincs egyéb módunk a gyermekek kézbentartására, hitoktatásuk erősítésére, irányítására." Hálásan veszi, hogy ezt a propagandát vállaltam. Szentmiséiben megemlékezik azokról, akik vállalják ezt a munkát. Szerényi Sándor utólagos bejegyzése. " Helyesen: Virányi Ottó. 12 Jn 10,14