Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)
II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI
Ez a fiatal pap nemcsak prédikációiban, illetőleg a szószéki katekizmus magyarázatában tud ügyeset, vonzót produkálni, de a szervezkedést is ambicionálja. Mozgalmat akar szervezni. Múlt vasárnap a keresztszülők aktivizálását szorgalmazta. Ezt a kezdeményezést fontosnak ítélte ma is. Azt mondta: „Ha nem éraének rá a szülők, hogy kapcsolatot tartsanak fenn a pappal, úgy helyettük a keresztszülők tartsák fenn a kapcsolatot." Mindebből a lóláb - a szándék - kilátszik. Lehet, hogy ez a nagyon fiatal, kezdő pap más lenne, ha Bády, a tavalyi Bády, a gerincesnek mutatkozott Bády Ferenc maradt volna. 3. Bády és Devánszky után egy harmadik békepapot: Dér Gyulát akartam ellenőrizni (Dér Gyuláról a papi béketanács Kiss Zoltán nevü titkára másfél éve nagyon kedvezőtlenül nyilatkozott. Azt mondta: „Dér igen sötét alak.") Dér felső-krisztinai templomában a katolikus diákgondozás változatlanul megvan. Sem arányaiban, sem jellegzetességeiben nem csökkent. Fiúk és lányok a templom más-más oldalán ülnek padokban. Most kevesebb pad van lefoglalva számukra, de azért csak látszat az, hogy kevesebben volnának a templomjáró gyermekek. Sokan oldalt állnak s az oltár mögötti tágas részben ülnek a szüleikkel. A nagyobb lányok hátul, a templom bejáratánál állnak rendben. De a 8 órás miséről is sok 16-17 éves lány és fiú jött ki. Jelentékeny részük jár a 8 órai misére. A 9 órás misén kis hirdetőtáblákon kérték fel a szülőket, hogy engedjék előttük gyónni és áldozni a gyermekeket. Ennek a felhívásnak engedtek is a szülők. Istvanfy József gyóntatószéke előtt gyermekek álltak hosszú sorban. Csak hátul várakozott két idősebb asszony. Raáb Kornél örökében (a Felső-Krisztinában) most a negyven év körüli, alacsony, vontatottan beszélő Szőnyi a diákgondozó. O mondta a misét és a prédikációt. Újítás a felső-krisztinai diákmiséken, hogy a mise egyes részeit (a lépcsőima keretében a gyónást, a hiszekegyet s még néhány részt) nem latinul, hanem az egész gyermeksereggel együtt magyarul mondta a pap. A prédikációt az evangéliumhoz („Én vagyok a jó pásztor... életemet adom juhaimért" 103 ) kapcsolta Szőnyi s a papi hivatásról beszélt. így kezdte: „A közelmúltban (már ez a határozatlan megjelölés is tendenciózus lehet) Budapesten járt a spanyol király. Kíséretével egy Duna-parti étteremben vacsorázott. Egyszer csak kinyílt az ajtó. A király odatekintett, hirtelen felállt, s néhány percig mozdulatlan vigyázban állt, tiszteletadásul. Környezete követte a példát, felálltak valamennyien. Sokan nem tudták, mi történt. Az ajtón egyszerű fekete reverendás pap lépett be, s az évtizedes, évszázados spanyol etikett gyakorlásán kifinomult, vallásos király megérezte, hogy ilyen ünnepies tiszteletadás jár ki Isten emberének, aki minden embernek mindene: Isten kiválasztottja, küldötte, aki minden ember számára mindent hoz, mindent osztogat, ami a boldoguláshoz és üdvözüléshez szükséges. A pap bölcsője talán valamelyik kis faluban ringott
