Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

egy gimnázium érettségizőinek tablóján láttam arcképét - egészen oldalt, a tornatanárok hagyományossá vált helyén. Mendlikkel néhányszor együtt láttam a feleségét. Halvány arcú, barna asszony, teljes gyászruhát viselt. Mendliket vasárnaponként többször láttam a Bazilikába menni. Gyermekeit vezette misére. Nyilván óvatosságból ment oda családjával, bárha Alagút utcai lakásához a Krisztina templom nagyon közel volna. Később azonban reggelenként - a villamosra felszállás előtt - bement a krisztinai templomba. Hétköznap egyedül ájtatoskodott, ünnepen gyermekeivel és néha feleségével együtt. Néhány tavaszi vasárnap láttam gyermekeivel kirándulni, de előbb templomba vitte őket. Az asszony, akit Mendlikné[ne]k gondoltam, gyászba öltözött volt és egyébként is hasonlított hozzá. Bizonyosan nem állíthatom. Bizonyos azonban, hogy ma (szombaton) este a krisztinai templom előtti tereferén Grobetti Etel fővárosi tanítónő egy kis társaságban csöndes utálkozással jegyezte meg, hogy Szabó püspöknek csak olyan feltétellel lett volna szabad elfogadnia a kitüntetést, ha szabadon bocsátják Mindszentyt. (Szerény kívánság!) Ruttner (vagy Rudner) Béla nyugdíjas vasutas egy másik társaságnak a falu „mai nyomoráról" tartott ismertetést. Közben neki is alkalma nyílt, hogy epés megjegyzést tegyen Szabó népköztársasági kitüntetésére. Valaki (asszony, akinek nevét nem sikerült megtudnom) ezt mondta: „Hiába, nekünk csak egy igazi papunk van: Nagy Miklós." 2. Vasárnap reggel Bády templomába készültem. Útközben benéztem Devánszky Bécsi úti templomába. Láttam, hogy az ünnepi miserenden úgy van feltüntetve: a 8 órai mise középiskolai tanulók diákmiséje, a 9 órai az általános iskolai tanulóké. 8 óra után pár perccel a közeli Bády templomban kellett lennem, sietni akartam, de annyit mégis vártam, hogy nagyjában megálla[píto]ttam: elég kevés (bár nem jelentéktelen) volt az akkor már odaért középiskolai tanulók száma. Úgy 60-70-en lehettek. Megállapítottam azt is, hogy a miséző pap 8 ministránssal vonult ki az oltárhoz. 3. Bády is 8 ministránssal vonult ki 8 órai miséjén. Nem volt megtelve a templom, pedig már „megérdemelné" a hívek bizalmát. Beszédét az evangéliumnak ehhez a mondatához - Krisztus szavaihoz kapcsolta: „Boldogok, akik láttak és hisznek, de még boldogabbak, akik nem látnak és mégis hisznek."

97 Azt mondta: „Katolikus emberhez teljesen méltatlan az, hogy csak abban higgyen, amit látott." Beszélt a hit és tudomány erejéről. „A tudomány hegyeket tud megmozgatni, de megteszi ezt a hit is." „A hit nem ellensége a tudománynak, hiszen aki nagyot halad a tudományban, az mindig elér a hithez... Aki értelmes ember, annak Istenben hinnie kell... Nem katolikus ember az, aki nem fogadja el mindenben az egyház parancsait, útmutatásait... Mik az okai az emberekben a hit megfogyatkozásának? Elég egy okot említeni, a kényelemszeretetet, ennek keretébe belefér minden ok: a megszólalástól való óvako" Jn 20,29