Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953 - Párhuzamos Archívum (Budapest, 2000)

II. FEJEZET LÁSZLÓ ISTVÁN 1951. ÉS 1953. ÉVI JELENTÉSEI

dás, az óvatosság, az érvényesülés érdeke, a felületesség... Milyen könnyű csökken­teni a hit teljét, de milyen nehéz visszaszerezni azt... De vissza lehet szerezni, vissza is kell szerezni." Ez utóbbit részletezte. Végül azt hangsúlyozta ki, hogy boldogságot csak a katolikus hitélet adhat. Gondosan, óvatosan fogalmazta meg kijelentéseit, de azt nem lehet mondani, hogy a szembehelyezkedést kerülni akarta volna. (Egy helyütt becsmérlőén említette a ma­terializmust. Szükségtelen volt erre kitérnie.) Demokratikusan, népfrontosan fogal­mazott közbeszúrásokra, amikhez ezelőtt jól értett, most már semmi kedvet, hajlan­dóságot nem mutatott. 4. Érdekességei voltak Bády Lajos utcai temploma diákmiséjének is. Erre a pap 14 ministránssal vonult ki. Több nem fért volna el az oltár körül. Iskolás gyermekek nem álltak - ebben a templomban nem is állhattak volna-külön helyen, de 160-180 körül mindenesetre voltak a ministránsokon kívül. Nem a miséző pap beszélt nekik, hanem egészen fiatal káplán: Virányi Ottó. A keresztségről magyarázott, a keresztnévről, a keresztnév védőszentjéről s a keresztszülőkről. A hittanmagyarázat a maga nemében nem volt ügyetlen. A gyermekeknek tetszetősen és érthetően beszél ez a fiatal pap. S végül kiszínezte annak az akciónak mibenlétét, amit ajánlott. Azt ajánlotta, hogy az egyházközségben minden keresztszülő menjen el keresztgyermekéért annak lelki születése (vagyis keresztelése) napjának évfordulóján, fogja kezén a gyemieket, jöj­jenek el a templomba, s ott együtt gyónjanak, áldozzanak meg. Adjanak hálát Isten­nek, hogy a gyermek katolikus lett és maradhatott. Ez az évről évre ismétlődő meleg, kedves mozzanat erősíteni fogja a keresztszülőnek is, a keresztgyermeknek is katoli­kus öntudatát, lelke biztonságát. Úgy látszik, hogy a fiatal Virányi Ottónak tervei - sőt messzemenő tervei - vannak. 5. Most a templomi impressziókról. Úgy láttam: a Bády-ellenes hangulat enyhült. Már nem emlegetik róla, hogy „túlzó békepap", de nem nagyon sereglenek köréje. Ezt az öreg újságárus és szentképárus asszony mondta. Bády tekintélyes, határozott egyénisége előbb is megakadályozta, hogy ellene olyan ellenséges megnyilatkozás legyen, amilyen a volt cisztercita templomban Horváth Richárdot fogadta annak ide­jén. Álláspontjának kifejezésében már nagyon gondosan alkalmazkodik Bády a hívei beállítottságához. De nem tud vagy nem is akar szeretetreméltó lenni, mint ahogy a legtöbb papnak törekvése ez s ahogy paptársai itt is barátkoznak, mise után és előtt hosszasan beszélgetnek a hívekkel. Persze, reakciós tereferében nincs hiány itt sem. A férfiak magyarul és svábul is ócsárolták élelmezési viszonyainkat. Egy öreg sváb nagyhangon magyarázta, hogy falun már nincs élelmiszer. Nincs takarmány az álla­toknak sem. A parasztok kihajtják lovaikat az erdőre, ott táplálkoznak a lovak azzal, amit találnak. De el is gyengültek a lovak, munkára lassúak és erőtlenek. Nem megy, nem halad a földműves munka. - Gyermekek, főleg lányok melegebb viszonyt tarta­nak fenn a papokkal. A lányok állandóan veszik a szentképeket. Az öreg szentképáru-

Next

/
Oldalképek
Tartalom