Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

mussal, mert önálló Magyarországot akart minden külhatástól mentesen, míg a német nácizmus /elsőbbséget vindikált az egész világ és Magyarország felett is. A vádlott nemzeti és szocialista elveit nem erőszakosan és nem fegyverekkel vagy puccsal akarta megvalósítani, hanem alkotmányos módon - hangoztatta a védő. Mindent, amit tett, azzal a feltevéssel tette, hogy ezzel hazáján segít, tehát a szándék, a cél nemes volt. Terhére róják Imrédy Bélának politikai rövidlátását és azt, hogy nem látta előre, hogy mit hoz a jövő. Ez még nem bűn, ez semmiképpen sem olyan bűn, amely tételes törvénybe ütközik. Számtalan sajtóközlemény jelenik meg még ma is, melyek szerint, ha a dolgok így vagy amúgy történtek volna, akkor a háború másképp végződött volna. Nem könnyű a történelmet előre meglátni, és 1938-ban vagy 39-ban igen nehéz volt előre pillantani 1945-re. Most rátérek az egyes vádpontokra - folytatta. A népbíróság védencemet háborús bűntettel vádolja, mert miniszterelnöksége alatt az ország az antikomintern paktumhoz csatlakozott s ezzel az országot a Jugoszlávia, majd később a Szovjetunió elleni háborúba sodorta. A népügyész úr kiterjesztette a vádat azon az alapon, hogy vádlott miniszterelnöksége alatt november 2-án kierőszakolta a belvedere-i döntést, ahelyett, hogy a müncheni egyezmény értelmében négyhatalmi konferencia elé vitte volna kéréséi. A népügyész úr nyilvánvalóan ezen vadkiterjesztést azért tette meg, mert maga is látta, hogy az antikomintern paktumra vonatkozó vádpont nem alapos, és nem áll meg. Tévedés az az álláspont, hogy Imrédy Béla, amidőn alkotmányos formák között az antikomintern paktumhoz csatlakozott, ezzel elősegítette Magyarországnak a háborúba való belesodródását. Köztudomású különben is, hogy a csatlakozási még gróf Csáky István forszírozta, ezért tehát elsősorban őfelelős. Bizonyítást nyert a tárgyalás folyamán, hogy a csatlakozás nem volt más, mint egy barátságos lépés a németekkel szemben, amit én nem óhajtok megcáfolni. De le kell szögeznem, hogy ennek következtében a Szovjetunió nem szakította meg velünk a diplomáciai kapcsolatot, hanem csupán követcsere történt olyan formában, hogy a berlini magyar követet bízták meg az ügyek vitelével. Kiderült továbbá, hogy Magyarország ezen barátságtalan lépés után is ismét felvette a kapcsolatot a Szovjetunióval, mikor Molotov azt mondotta, hogy felejtsük el, ami volt. Vissza kell térnem arra az eseményre is, amikor a honvédzászlókat visszakaptuk. Én erre vonatkozóan kérdést tettem fel Arnóthy-Jungerth Mihály úrnak, hogyan kerültek vissza a honvédzászlók? O erre azt válaszolta, hogy ennek az eseménynek szálai még 1934-re vezetnek vissza. Ez tehát a bíróságot nem érdekli, csupán a tények. Méltóztassék tehát figyelembe venni, hogy ezek a zászlók díszes ünnepség formájában kerültek vissza a Szovjetunióból Magyarországra, tehát hogy ha az 1938-as lépés és az 1941-ben történt hadüzenet között közvetlen összefüggés állana fenn, akkor hogyan kerülhettek volna vissza időközben a honvédzászlók, s miért vettük fel időközben ismét a diplomáciai kapcsolatokat? A népügyész továbbá beterjesztette Werth Henrik iratát, legyen szabad tehát nekem is az emlékiratokból idéznem. Werth Henrik vezérkari főnök egy helyütt a következőket mondja: ,,A szovjet-német viszony szilárd. " O így tudta ezt. 1940-ben azt mondta Werth Henrik, hogy az 1938-ban tör-