Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
az ellcnjavaslatot, döntőbíráskodást javasol Olaszország és Németország, illetőleg a keleti részek tekintetében Lengyelország részvételével. Erre a javaslatra két nap múlva jött meg a csehszlovák ellenjavaslat, amelyben Csehszlovákia nem fogadja el a népszavazás gondolatát, hanem ellenkezőleg, a döntőbíráskodás mellett foglal állást. Maga javasolja a döntőbíráskodást Németország és Olaszország, valamint Lengyelország és Románia részvételével. Tulajdonképpen tehát a csehszlovák állásfoglalás volt az, amelyik a döntőbíráskodásra vezetett. így jött létre a bécsi döntés. Ebből nyilvánvaló, hogy a területek nagy részére nézve létrejött a megállapodás Magyarország és Csehszlovákia között, a vitás területekre nézve pedig a közvetlen tárgyalások helyett és azok kiegészítésérc a döntőbíráskodást fogadták el. Ezt az összes hatalmak magukévá tették. Bárczy István vallomásából kitűnik, hogy Franciaország és Anglia érdektelenséget jelentett be, és engedték, hogy a bíráskodást Németország és Olaszország vegye át. A diplomáciai akciók során nyilvánvalóvá vált, hogy Franciaország és Anglia kikerülni óhajtják ebben a kényes kérdésben való döntést, illetve az abban való közreműködést, sőt egyenesen felkérték Olaszországot és Németországot a döntésre. SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: A döntés előtt megkérdezték Angliát és Franciaországot? IMRÉDY: A döntés előtt Kánya kétségtelenül tájékozódott és megkérdezte Angliát és Franciaországot. NÉPÜGYÉSZ: Az a körülmény, hogy az úgynevezett első bécsi döntésben csak a két nagyhatalom vett részt, Magyarország további sorsára döntő befolyással volt, mert magyar katonai körök ettől fogva minden lehető alkalommal arra hivatkoztak, hogy nekünk a tengelyhatalmak mellett van a helyünk, hisz nekik köszönhetjük a Felvidék egy részének visszacsatolását, s a háborúba való beavatkozás gyakori sürgetésénél is az volt a szempont, hogy magyar területek visszaszerzésére irányuló törekvéseink csak a tengelynél találnak meghallgatásra. Ennek igazolására felolvasom Werth Henrik akkori vezérkari főnöknek a magyar miniszterelnökhöz intézett emlékiratát. Népügyész a hivatkozott iratot felolvasás után X/4./ alatt becsatolja. Népügyész ismertette Teleki Pál miniszterelnöknek a kormányzóhoz intézett levelét az előbb említett emlékirat tárgyában, melyet X/5./ alatt az iratokhoz csatolt. 319 IMRÉDY: Werth Henrik emlékiratában azt mondja, hogy a hálaérzet, amely a bécsi döntés következtében állhat elő, nem determinálhatja a mi álláspontunkat, mert kizárólag a magyar érzések dominálhatnak. Ez éppen az ellenkezője annak, amit a vád képviselője bizonyítani kíván. Azt mutatja, hogy Werth is azon az állásponton volt, 319 Sem Werth Henrik emlékirata, sem Teleki levele nem található a periratok között. A Teleki-Werth ellentét további fejleményeire lásd Teleki 1940. szeptember l-jén kelt levelét és előterjesztését a kormányzóhoz. Horthy Miklós titkos iratai. Sajtó alá rendezte, magyarázó szövegekkel és jegyzetekkel ellátta Szinai Miklós és Szűcs László. Harmadik kiadás. Budapest, 1965, Kossuth Könyvkiadó. 49. sz. dokumentum. 233-252. p.
