Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

hogy az első bécsi döntés miatt hálával nem tartozunk, legalább is nem abban a mértékben, hogy az az ország érdekeinek kárára legyen. Második megjegyzésem az, hogy 1938-ban elhárítottuk egy olyan szerződéses megállapodás

320 megkötését, amely Magyarországot a háborúba sodorhatta volna, a harmadik megjegyzésem az, hogy politikai szerződés megkötését sürgeti Werth, tehát nyilvánvaló, hogy addig politikai szerződés Magyarország és Németország között nem állt fenn. Ami pedig Teleki Pál levelét illeti, erre vonatkozóan meg kell állapítanom, hogy Teleki Pál levele, amennyiben információi helyesek és emlékezete helyes, amit nem merek állítani, mert dacára annak, hogy most ezt hallottam, nem jut eszembe hasonló fejleménye és fordulata az eseményeknek - nem áll ellentétben az általam mondottakkal, mert elképzelhető, hogy Ciano, amikor a négyhatalmi értekezlet összehívását javasolta, valószínűleg azért, mert Olaszország szerette volna megosztani a felelősséget, ez nem jelenti azt, hogy én tudtam erről, Kánya pedig azt vallja, illetve referátuma azt mondja, hogy Franciaország és Anglia egyenesen elhárították magukról a döntésben való részvételt, ez tehát nem áll ellentétben azzal, amit Teleki Pál állít, mert hiszen Franciaország és Anglia állásfoglalása a döntő, amelyek egyszerűen nem akartak a döntésben részt venni. Ennek következtében semmi indok nem lett volna arra, hogy a mi részünkről azt forszírozzuk. Végül megjegyzem, hogy a magyar javaslat a demokratikus elveknek megfelelő népszavazás volt és csak Csehszlovákia részéről kellett volna ezt elfogadni, hogy a dolog teljes rendben menjen végbe. A magyar kisegítő javaslatra csak a csehek elutasítása után került sor. A gazdasági csúcsminiszteri tárcát azért vállaltam, mert éreztem annak szükségességét, hogy részt vegyek az ország irányításában legjobb tehetségem szerint. SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: Ön egyes tényeket állandóan bagatellizálni igyekszik, másokat viszont túlértékel. Figyelemre méltó, hogy az antikomintern paktumhoz való csatlakozásunkat Ön állandóan bagatellizálni igyekszik. Nem vette észre az antikomintern paktumnak az eseményekre vetett hatását? Nem vette észre, hogy ez a csatlakozás milyen mértékben taszította az országot a lejtőn lefelé? IMRÉDY: Az antikomintem paktum és Magyarország hadbalépése között, újból hangsúlyozom, nem volt okozati összefüggés. Az antikomintem paktum nem akadályozta meg Németországot abban, hogy 1939 augusztusában örök baráti szerződést kössön azzal az Oroszországgal,

321 amely ellen tulajdonképpen a paktum létrejött. Az a tény, hogy Németország az antikomintem paktum fő részese és ellenfele a SzovjetHitler 1938 augusztusában katonai szövetséget ajánlott Horthynak, amit a kormányzó elhárított. Lásd Pritz: i. m. 321 1939. augusztus 23-án Moszkvában Molotov külügyi népbiztos és Ribbentrop külügyminiszter német-szovjet szerződést írt alá. Az egyezmény első része megnemtámadási és semlegességi megállapodás volt, a második a kereskedelmi kapcsolatokat szabályozta. A kiegészítő titkos jegyzőkönyvben a lengyel-balti térségben és Besszarábiában elhatárolták a két állam érdekszféráját. Tehát ekkor még nem „örök baráti szerződés"-ről volt szó.