Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
Darányi Kálmán, Imrédy Béla, Teleki Pál gróf és Bárdossy László miniszterelnökségié] idejéről nem emlékszem semmi olyan esetre, amely nézetem szerint emberi, politikai és büntetőjogi megítélésük szempontjából fontos volna és nem volna egyébként is közismert. Kállay Miklós 1942 decemberében meghívást kapott Mussolinitől. Az indulás [idő]pontja már pontosan meg volt határozva, és a késő esti órákra volt kitűzve, amikor előtte való nap délben megszólalt a telefon, és Anfuso olasz követ sürgős kihallgatást kért. A kihallgatáson közölte Kállayval az olasz államfő üzenetét, amely szerint sajnálattal kénytelen a találkozót elhalasztani, mert az olasz nép hangulata az elmúlt napokban az észak-afrikai hadszíntérről érkezett kedvezőtlen hírek és nagy olasz veszteségek hatása alatt igen rossz, és ilyen körülmények között az ünnepélyes fogadtatások és ünnepélyek növelhetnék a nép elkeseredését. Az utazást kedvezőbb időpontra kell elhalasztani. Kállay úgyszólván az utolsó pillanatban kézhez kapott lemondást indokolatlannak tekintette, és haragosan kifakadt, mondván, hogy soha nem teszi a lábát Olaszország földjére. Január hónapban (jan. 17.) a voronyezsi katasztrófa 18 rettenetesen lesújtó hatással volt a miniszterelnökre. Az első jelentések befutása után teljesen apatikusan összeroskadva ült íróasztalánál. Zsindely államtitkár próbálta megvigasztalni azzal, hogy egy vesztett csata után az első jelentések mindig kedvezőtlenebbek a való helyzetnél, egy szétszórt hadseregnek sok tagja kivághatja még magát a bekerítésből, vagy pedig a szétszóródás után újból egyesülhet. Mindenesetre azonban ettől az időponttól kezdve a magyar politika irányvonala is éles fordulatot vett, a harctereken beállott nagy fordulatoknak megfelelően. Ettől az időponttól kezdve állandó törekvés volt a magyar csapatokat a keleti front harcaiból lehetőleg kivonni. 1943 márciusának utolsó napjaiban Kállay miniszterelnök kíséretében - különösen olasz nyelvtudásom miatt - én is Rómába utaztam. A miniszterelnökség részéről csak fia, dr. Kállay Kristóf és én kísértük el. A szertartások a szokásos ünnepélyességgel folytak le, a politikai megbeszélések során a miniszterelnök kétszer XII. Pius pápával, kétszer pedig Mussolinivei beszélt hosszasabban. 19 A beszélgetések anyagát rögtön azok megtörténte után, nekem a legnagyobb részletességgel lediktálta, egyébként erről még a kíséret minden tagja sem szerezhetett tudomást. Hazautaztunk közben a vonaton kellett a Kormányzó számára a beszélgetés anyagát letisztáznom, később hallottam, hogy ez az anyag teljes egészében nem is került a mi18 1943. január 12-15. között a szovjet hadsereg offenzívája a Don folyónál Uriv, Scsucsje és Sztorozsevoje térségében a Voronyezs-kasztomojei hadmüvelet keretében áttörte a 2. magyar hadsereg arcvonalát. A 2. hadsereget január 24-én kivonták a frontról. Élelmezési létszáma 1943. január l-jén 194 334 fő volt. Véres vesztesége (elesettek és megfagyottak) 41972 fő, szovjet fogságba esett 26 000 fő, sebesülten és betegen hazaszállítottak 28 044 főt. 19 Kállay az emlékirataiban részletesen beszámol Mussolinivei és XII. Pius pápával folytatott megbeszéléseiről. Lásd „Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944". Budapest, 1991, Európa-História. 1. kötet, 171-203. p. - A római látogatására 1943. április 2-4. között került sor, Zánkay Petemé datálása téves.
