Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

nisztertanács elé, bizonyára azért, mert az akkori kormány külpolitikai vonatkozásban egyáltalán nem volt homogénnek tekinthető. Különösen érdekes volt a Mussolinivei való beszélgetésnek az a része, ahol az olasz miniszterelnök igen lesújtóan nyilatkozott Hitlerről, az orosz fronton elszenvedett vereségeket teljesen az ő hadvezetői balfogásainak számláira írva. Megjegyezte, hogy Sztálingrád óta Hitler a német vezérkar gyámkodása alatt áll, és sokat vesztett régi hatalmából, míg Olaszországban csak egy akarat van: az ő akarata. A hadi helyzetre vonatkozóan igen borúlátóan nyilatkozott, és úgy látta, hogy a szövetségesek partraszállását nem tudják majd megakadályozni. Kállay arra a határozott kérdésére, hogy nem foglalkozik-e azzal a gondolattal, hogy a háborúból kilépjen, a következőkkel válaszolt: 1. becsületből nem tehetjük meg, 2. nem javítanánk vele sorsunkon, mert országunk úgyis hadszíntér lenne, a kiugrást technikailag sem tudjuk megoldani. XII. Pius pápához, mint a katolikus egyház fejéhez még az év elején latin nyelvű könyörgő iratot intézett Kállay, amelyben a háborútól szenvedő világ és egy katolikus ország nevében fiúi alázattal arra kéri, vesse latba minden erkölcsi súlyát és befolyását a nagyhatalmaknál, abban az irányban, hogy vége legyen a háborúnak, amely csak megpróbáltatások és áldozatok özönétjelenti minden részt vevő nemzetnek. A személyes fogadtatásnál a pápa nagy szívélyességgel köszönte meg Kállaynak hozzá intézett kérelmét, és ismertette előtte azokat a törekvéseket, amelyeket a világbéke megmentése és helyreállítása érdekében tett. Rámutatott helyzetének nehézségére amiatt, hogy egyik hatalmi csoport nevében sem kezdeményezhet, mert a feltételeknek a szemben álló felek egyikétől kell kiindulni. A legnagyobb őszinteséggel tárgyalt Kállayval, bizonyos kérdésekben közte és Mussolini közti közvetítésre kérte fel. A legnagyobb szomorúsággal ecsetelte a lengyel nemzet szörnyű sorsát, amelyet a kegyetlen német elnyomás alatt kell szenvednie, és erősen megbélyegezte a németeknek különösen lengyelországi viselkedését. Annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy Németországban a háború elvesztése után igen nagy lesz a felfordulás. A római út krónikájához tartozik még, hogy a magyar urak egy nem hivatalos, Máriássy követnél megtartott estebéden hosszasan beszélgettek Ciano gróffal, akkori vatikáni olasz követtel, aki a vacsora egyetlen olasz vendége volt. Szentmiklósy követ a vacsora után hangot adott előttem annak a véleményének, hogy míg eddig Cianót csak a [külsőségeknek élő operettfigurának tartották, addig ezen az estén megismerték igen komolyan megalapozott álláspontját, amely őt arra bírta, hogy Mussolini külpolitikájától elforduljon. Ebben az időben a magyar külpolitika irányítói előtt már kétségtelenné vált, hogy a háborút Németország elvesztette. A belpolitikai életben erősen kiéleződött a harc különösen Imrédy és Kállay között. Az olasz fegyverletétel igen nagy hatással volt a magyar politika vonalára. Mussolini bukása után a magyar sajtó Örömmel vett át olyan jelentéseket, amelyek a fasiszta rendszer felszámolásáról számoltak be, ezt a szélsőjobboldal minden alkalommal igen hevesen bírálta. A szeptemberi olasz kilépés után a magyar kormány várakozó