Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

G. hadnagy Bárdossy és közém ül, először vele beszélget, majd hozzám fordul - valamit még nem kérdezett meg tőlem, hogy tudniillik mi a véleményem Hitlerről. Ok pszichológiai tanulmányt csináltattak róla, az is kéténüségre mutat. Állítólag nagyon szeretett ifjú hölgyek között lenni és sikamlós tréfákkal botránkoztatni őket, legnagyobb pornografikus könyvtára volt stb. Éva Braunnal együtt élt, hogy elvettc-e, nem tudják, de gyerekük nem volt. Hormon injekciókat kapott.

9 Erre elmondtam első találkozásom történetét, amikor Schacht vitt hozzá. Nem gyakorolt rám lenyűgöző hatást, szemei különösek, általában volt valami abnormális a lényében, ami nem vonzott. Mussolini sokkal inkább benyomást keltő személyiség volt. És Göring? kérdi - keleti kényúr, felelem s ebben egyetértettünk. Hitlerről még azt mondta, hogy fenomenális

10 emlékezőtehetsége volt, és pl. az angol hajóraj minden hajóját tudta a felszerelés erősségével együtt. Közben megkínált cigarettával, rágyújtok, Kassait ellenben, akinek az egyik fegyveres őr odadob cigarettát, nem engedi szívni. A gép néha táncolt, kissé tartok tőle, hogy utóbb rosszul leszek, eszem az útra kapott kenyérből és sajtból, szundikálok, mindig elálmosodom repülőgépen - nem tudom, mennyi ideje megyünk, amikor kisüt a nap jobbról, tehát kelet felé haladunk haza. Ujabb szundikálás, majd újból nekifogok az evésnek, amikor kezd a motor leállni, érzem, leszállunk, gurulni kezdünk göröngyös földön. „Mindenki ülve marad", mondja G. hadnagy és kiszáll. Kérésünkre engedélyt kapunk egyenkint félremenni. Kilépek, orosz gépek és uniformisok, mintha a mátyásföldi templom és felvételi épület

1 1 lenne a közelben. Szemerkél az cső, hűvös őszi idő. Visszaszállunk, folytatjuk a táplálkozást, de valamennyien érezzük, új és nagyon fontos állomásához érkeztünk kálváriánknak. Beszélnünk nem szabad, magyarul beszélő amerikai katonák az őrzőink, a cigarettázást is megengedik. Elég soká várunk, délutánra hajlik, amikor megélénkül a körülöttünk levő térség. Talán 50-60 ember verődik össze. Kiszállítanak, szemben áll a „rabomobil". Lent a földön bilincset tesznek kezünkre, így szállunk be a gépkocsiba. Két fegyveres civil ruhás rendőr áll benn, kint két rendőr és még egy-két civil ruhás. Alacsony termetű, fekete bajuszú úr a főszemély

12 az érkezésnél, mintha ugyanaz lenne, aki Salzburgban egyszer kikérdezett. A kocsi ablakai recés tejüvegből vannak, nem látni ki, hátul ellenben van egy nyílás és a hátsó rész ablakai kissé áteresztik a képet, a külső Kerepesi úton jövünk be, a víztorony felé térünk le, ismeretlen kis utcákon visz utunk, végre megáll egy mellékutcában. Szálasit szállítják ki elsőnek, valamit hallok a „Hűség Házá"-ról,

13 bár eleinte azt hiszem, hogy a Dr. Theodor Morell, a háziorvosa, 1943 februárjától állandó fejfájás, depresszióra utaló jelek, bal karjának reszketése és más tünetek kezelésére hormoninjekciókat adott Hitlernek. 10 Nem mindennapi. " Mátyásföldön 1917-ben létesítették a repülőteret, amelyet 1937-ig használt a légi közlekedés; az itt tárgyalt időpontban szovjet katonai légibázisként működött. 12 Péter Gáborról van szó. 13 Az Andrássy út 60. sz. alatti épületben működött a Nyilaskeresztes Párt országos központja. 1945-től a politikai rendőrség székháza volt, a ház pincéjében zárkákat létesítettek.