Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Conti utcában vagyok.

14 Besietünk a kapu alá, ahol sorban fölállítanak, betódul a várakozó tömeg egy része, főleg azonban az újságírók, soká azonban nem nézhetnek, mert az udvaron át megyünk befelé, a pincébe szállunk le, és egyenként elnyelnek a cellák. Azt hiszem, az enyém a 38-as, bár a számtábla hiányzik róla, de mellette 37, azontúl 36 a szám. A pince nyirkos, a cella 2,7 x 5 m lehet, egy szellőző ablak nyílik felfelé egy folyosó-félére, ahol tegnap, meg ma is nagy a járás-kelés és közben a szegecselés, tudniillik az ablakok elé a rácsot erősítik fel. Berendezés: a cella hosszában végig prices, rajta egy pokróc, a deszkák és a pokróc szintén nyirkosak. A prices előtti járóhely végében egy éjjeliszekrényszerű alkalmatosság, fent fiók, lent az a bizonyos tárgy, amelyet az ember maga visz ki reggelenként kiüríteni. A pince lényegesen melegebb, mint a külső temperatúra vagy akár a fenti szobák, ebből a szempontból kellemes változatosság a pionírláger örökös fázása és nyirkos hidege után. El vagyok csigázva, leülök - többször benéznek -, egy idő múlva nyílik az ajtó, a fekete bajuszos, alacsony úr bejön, mögötte orosz tisztet pillantok meg, igen udvariasan odaszól, „tessék csak ülve maradni, majd később leveszik a bilincseket és aztán kissé beszélgetünk". Újságírók vizitálnak, benéz egy jóképű szőke magyar vezérkari ezredes is, de csak körülnéz a cellában és egy szót sem szól, majd elcsendesedik a levegő, fenti a padlásablakban [sic!] fehér fényt sárgás világosság váltja fel, lámpagyújtás ideje. Vacsorát kapunk, ízletes bablevest, amely elég kiadós, kenyér nélkül. Ülök, gondolkozom, bóbiskolok. Késő este kihallgatásra visznek, csikordul a zár, leszedik a keresztvasakat, bilincset kap a két kéz, udvarokon át egy márványos lépcsőn haladok föl egy nagy előszobába, ott leszedik a bilincseket, és belépek egy nagy terembe. Középen ül íróasztalánál a fekete bajuszos úr, akiről kiderül, hogy osztályvezető főkapitány-helyettes, körülötte félkörben nagyobb számú, főleg fiatal úr. Első kérdés: hogy érzem magam náluk, viszonyítva az amerikai elhelyezéshez, van-e kívánságom, családi értesítés stb. tekintetében. Schiller Pálékat

15 adom elő, továbbá takarót, sátorlapomat és a nálam levő élelmet kérem. Mit gondolok, mi lesz velünk? - Bíróság elé állítanak milyen lesz az ítélet? - súlyos - de mégis? - attól függ, hogy a bíróság milyen meggyőződésrejut - hittem-e és meddig a német győzelemben? - utolsó pár hét kivételével - voltak-e reményeim, hogy új fegyverekkel és csapatokkal meg tudják állítani a frontokat, invázióig bíztam benne, hogy Nyugaton felül tudnak kerekedni - hogy adhatta oda magát az okos Imrédy Béla Szálasinak? - nem adtam oda magamat - szóval nincs része Szálasi uralomra jutásában? - ebben aztán igazán nincs részem - Budapest pusztulását ismerem-e? Bemutatják a felrobbantott Lánchíd nagyított fényképét, rémes, - pillérek épek-e, kérdezem. Erzsébet-hídé nem, feleli valaki. Megtudom, hogy Ferenc József-hídon, Margit hídon át van közlekedés. Helyes volt-e Budapestet tartani - magyar szempontból nem, felelem. Elhangzik egy megjegyzés, hogy nem lett volna szabad politikába mennem, hanem a banknál kellett volna maradnom. Most 1 Imrédy tévedése érthető, ugyanis a Conti (ma Tolnai Lajos) utca 41-43. sz. alatt lévő épületben közismerten - több katonai igazságszolgáltatási és nyomozó szerv, valamint börtön működött. 15 Harkai Schiller Pál pszichológus, számos szakmunka szerzője.