Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

büntetésként kötél általi halálra ítélte. A vádlott az ítélet ellen fellebbezett. Ügyét másodfokon a Népbíróságok Országos Tanácsának

160 Dr. Bojta Béla vezette tanácsa 1946. január 28-án és február 4-én tárgyalta, s ez utóbbi napon hirdette ki döntését. A NOT az elsőbíróság által kiszabott halálos ítéletet jóváhagyta, azzal a változtatással, hogy azt golyó által kell végrehajtani. Tanulságos egybevetnünk a vádiratot, valamint az első- és másodfokú ítéleteket. A népügyészség Imrédyt a népbírósági rendelet 11. §-a 1. pontjának I. és II. tételébe, 4. pontjának I. és II. tételébe és a 6. pontjába ütköző háborús bűntettel, 15. §-ának 1. pontjába ütköző népellenes bűntettel, valamint az 1930:111. tc. 58. §-ába ütköző hűtlenséggel vádolta.

161 A népbíróság ítélete megállapította a vádlott bűnösségét a 11. § és a 15. § felhívott szakaszaiban, bizonyos módosítással. Nem marasztalta el Imrédyt a 4. pont II. tételében. Ez a nyilas kormányzatban vállalt vezető állást nyilvánította háborús bűncselekménynek. Az 1930:111. tc. 58. §-a helyett az ítélet a népbírósági rendelet 13. §-a 5. pontjának I. tételét idézte fel, amely szerint háborús bűnös az „... aki valamilyen német alakulatnak a magyarság érdekeit sértő adatokat szolgáltatott, vagy mint besúgó működött".

162 Itt a Veesenmayerrel 1943 tavaszán és őszén folytatott megbeszélések minősítéséről volt szó. A népbíróság nem látta igazolva, hogy a vádlott Németországot „... a magyar állam ellen kényszerintézkedésre indítani törekedett volna. A törvényben (ti. az 1930:111. tc. 58. §-ában - S. P.) használt „törekszik" kifejezés valami többet, határozottabbat, erősebb rámenést jelent annál, amit jelen esetben vádlott kifejtett."

163 A népbíróság ítélete tehát ugyanúgy, ahogyan a vádirat, öt pontban találta Imrédyt bűnösnek, de az ítélet az ötödik pontban más jogszabályt alkalmazott. A NOT ítélete háromra redukálta a népbírósági rendeletből felhívott pontok számát. A fellebbviteli bíróság Imrédyt a 11. § 1. pontjába ütköző háborús bűntettben mondotta ki bűnösnek, tehát összevonta és egyrendbeli háborús bűntettnek nyilvánította az elsőbíróság ítéletében a 11. § 1. pontja és a 13. § 5. pontja alá esőnek minősített cselekményeket. A NOT jóváhagyta a 11. § 6. pontjában meghatározott bűntettben a vádlott bűnösségét kimondó elsőfokú rendelkezést. A 15. § 1. pontjára vonatkozólag az elsőbíróság az I. és II. tételekbe ütköző cselekményben állapította meg a vádlott bűnösségét. Ehelyett a NOT a 15. § 1. pontjába ütköző egyrendbeli bűntettet határozott meg. így csupán a minősítésre vonatkozó népbírósági állásfoglalást igazította ki. A NOT két kérdésben változtatta meg lényegesen a népbíróság értékelését Imrédy tevékenységéről: egyrészt ama felelősség megítélésében, amelyet az ország háborúba sodródásáért 1938-1939-es lépései folytán viselt, másrészt a nyilas hatalomátvételben való közreműködést illetően. A fellebbviteli testület nem fogadta el azt a véleményt, miszerint a vádlott azzal, hogy az első bécsi döntésből kikapcsolta Angliát és A Népbíróságok Országos Tanácsáról lásd Bercnd: i. m. 198. skk., valamint Lukács: i. m. 349. skk. 161 Ld. jelen kiadvány II. fejezet 6. dokumentum, 115-119. sz. jegyzetek. 162 A népbíráskodásról szóló 81/1945. M. E. sz. rendelet... 30. p. 163 Lásd jelen kiadvány II. fejezet 9. sz. dokumentum, 404. p.